A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Nyitókép: Netflix
Ha nem is túl sűrűn, de kifejezetten érdekes, akár elgondolkodtató filmek is felbukkannak a Netflix kínálatában. Ilyen volt többek között a 2019-es, spanyol A platform is, melyben egy fiatal férfi, Goreng (Iván Massagué) kalandjait élhettük át egy elzárt helyen. A komplexumban nincs átjárás a kis területtel rendelkező szintek között, kizárólag a liftként közlekedő, ételt szállító platform mozog végig az emeletek között.
Ami izgalmassá teszi az egészet, hogy a lakók általában saját akaratukból vesznek részt ebben a „kísérletben” (?), aminek a konklúziója az, hogy mindenki csak saját magával foglalkozik, így az alsóbb szintekre sok esetben már egyáltalán nem jut étel. Goreng azonban számos megpróbáltatást követően végül úgy döntött, hogy egy csellel túljár az üzemeltetők eszén és meglátogatja őket.
Ezt is ajánljuk a témában
Lehet még újat mutatni a képregényfilmekben? Todd Phillips 2019-ben megmutatta, hogy a realizmussal igen, idén pedig némi musical-hatás mellett vetíti két főre a már ismert őrületet.
A platform 2 Perempuan (Milena Smit) és Zamiatin (Hovik Keuchkerian) párosával kezd, akik egy szinten rekedtek. És ugyan az intézmény láthatóan ugyanúgy működik, ugyanaz a koncepció, mégis akadnak eltérések. Bevonuláskor mindenki megnevezi a kedvenc ételét, majd minden nap ugyanazt kapja. Amikor azonban az agresszíven viselkedő, testes Zamiatin nem jut hozzá a pizzájához, kiderül, milyen változások történtek az első részhez képest:
a platform érkezésekor a szabály szerint mindenki csak a saját ételét fogyaszthatja, mástól nem vehet el semmit, aki pedig akár ezt a törvényt nem tartja be, akár egy másikat nem vesz figyelembe, azt a lojalisták büntetik meg, ezzel működtetve a gépezetet.
Mert idővel az is kiderül, hogy sokak szerint egyszer megjárta a gödröt a Messiás, aki a saját húsával etette meg a kiválasztottakat, kik mára felkentekként tartják be törvényét, hogy akár lemondásokkal, de így biztosítsák mindenki számára az ételt. A barbár vadak viszont fittyet hánynak a szabályokra és képesek háborút indítani az emeletek között, csak hogy jobban járjanak. Perempuannak pedig rá kell jönnie, hogy a hatalmas Zamiatin nélkül még nagyobb kihívás a gödörben életben maradni.
A spanyol Galder Gaztelu-Urrutia 2019-es filmje azért is volt érdekes, mert minimalista módon mutatott fityiszt nemcsak a látvány- és akció-orientált Hollywoodnak, de a társadalmi, kényelmi berendezkedésnek is.
Igen, aki feljebb van, az teletömi a belét, aki meg alul, az éhen is dögölhet, de nesze, itt az egész kulimász az arcodba vágva, ízlelgesd csak!
Ezt is ajánljuk a témában
Mintha csak Stephen King írta volna meg a Lost folytatását, egy elszigetelt kisvárosba helyezve a cselekményt, ahol bármi megtörténhet.
Mindezt kevés, de a szerepét annál hatásosabban alakító színésszel, lényegében egyetlen szobával és két ággyal. Hát hogy a fenébe ne szerettük volna? Minden butább hibája, direktsége ellenére volt remek rendszerkritika és tettekre buzdító szabadságdal a vásznon, ami egyben olyanokra is reflektált, mint a kilencvenes évek végének egyik legjobb kanadai sci-fije, A kocka.
Ezt is ajánljuk a témában
A Carrie-t a felesége halászta ki a szemetesből, egy évvel később megjelent második regényét azonban már nem kellett és nem kell megmenteni, hiszen vámpír módjára támad fel sokadjára.
És hogy ebből mi szükség volt egy folytatásra? Ahogy a pont említett Vincenzo Natali-film, úgy talán A platform sem igényelt volna újabb epizódot, de persze mind a bevétel, mind az alkotói szabadság elhozhatja a feleslegesnek vélt újabb bőröket az üzletágban, ahogy az most is történt. Én pedig véletlenül sem mondom, hogy A platform 2 rossz lenne, vannak jó pillanatai, de úgy összességében talán azzal sem vesztettünk volna sokat, ha soha nem készül el.
Ezúttal is a közjó és a megosztás a jelszó, amit most szó szerint véve is láthatunk: a rendszer pedig ideig-óráig működik. Amíg valaki nem csak magára gondol, mindenki azt eheti, amit eleve kért, ami jár neki. De mi van, ha páran elkezdenek csak magukra gondolni? Természetesen igazságtalanság, akár káosz, mely sokaknak árt, de ugye bőven akadnak, akiket ez nem érdekel, emellett mértékletességre sem képesek, így mind egyre többet akarnak maguknak.
Akadnak még szó szerint kimondott igazságok, miszerint a szabadság sem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk – elvégre a következményekre is gondolni kell, de hiába fújják a lojalisták a kedvenc dalukat, ha a barbárok már a kapuknál élezik a fejszét!
A népszerű spanyol film folytatása Netflixen
Hogy az egész végül egy valláskritikává alakul, melynél a felkentek és a lojalisták a megszállottak, pedig látjuk, hogy a törvények nélkül mit alkotnak a barbárok, az már legalább annyira meglepő, mint a főbb csavar – csak közepesen, hiszen azért lehet előre sejteni, pláne a Netflix-es ideológiát ismerve. Így aztán A platform 2 néhány jobb ötlettel és jelenettel itt-ott ötletes utánérzés, ami kimondja a kimondatlant, de emellett ferdít és a végére kellemetlenül feleslegesnek érződik.
Legalább annyira, mint az a néhány liter vér és praktikus kellék, testrész, amit a forgatás során használtak el. Elvégre a spanyol filmnek a mondanivalója az első, az elborzasztás már csak mellékes.
Akármennyire hadakoznak ellene, a halál az élet szerves része. Egyik sincs a másik nélkül, ahogy lélek sincs test nélkül – a Mickey 17 megmutatja, hogy ez alól megint milyen kibúvót sikerült találni.
Nyitottak, lelkesek és őszintén képesek örülni bárminek. Felnőttként éppen ezért veszélyes szakma a családi mozizás, de a Haláli állatok hajnala leginkább csak a rekeszizmokra lehet veszélyes.
Színpad az egész világ, szokták volt mondani. De ha már az egész világ az, akkor miért ne lenne a konyha is egy színpad, ahol a szereplők minden nap leélik a maguk kis tragikomédiáját!
Vannak, akik szomjazzák a hírnevet, a csillogást és a sikert. Ők azok, akik bármire képesek. Pont mint a MaXXXine sztárja, aki a pornószakmától ugyan szabadulna, de múltja utoléri.
Rossz filmeken belül vannak dühítően rosszak, amik után a néző legszívesebben visszakövetelné a jegy árát, valamint vannak teljesen érdektelen mozifilmek. És van az Emilia Pérez.
De minimum néhány igazán elcseszett karakter, akiket hallva és látva nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. A Stephen King novellájából készült A majom ilyenekkel és bizarr halálesetekkel van tele.
A miniszterelnök leszögezte, nem szeretné, ha az emberek feje fölött születne döntés Ukrajna EU-tagságáról.
A kormányfő egyedüliként megvétózta a fegyverszállításokat Ukrajnába, majd bejelentette, hogy véleménynyilvánító szavazást indít Ukrajna európai uniós tagságáról.
