A Barba Negra október 18-án adott otthont a szimfonikus metal csapatnak, amely 28 év után is ugyanolyan profi, mint volt.
Nyitókép: A Within Temptation hivatalos Facebook-oldala
Sharon den Adel és a holland Within Temptation mára lényegében legendás, pedig a csúcsot szerintem már régen megjárta a banda. Mégis, a Mother Earth jogán talán örökké megőrzik hírnevüket. Mondom ezt úgy, hogy ha hollandok, akkor nekem a kísérletezősebb lovecrafti death, az Orphanage ugrik be elsőre – de némi párhuzam itt is akad, már csak Sharon élettársa, a Within Temptation gitárosa, Robert Westerholt okán is.
Október 18-án mindenesetre a szimfonikus metal csapat bérelte ki a Barba Negra csarnokát, ahol két zenekar, a Blind8 és az Annisokay előzte meg a hollandokat, és bizony
utóbbi okozta az est legnagyobb meglepetését, pláne mikor teljesen vállalható minőségben lenyomták a Linkin Park One Step Closerét.
Ezt is ajánljuk a témában
40 éve nyomják a show-t, de egy percig sem látszik úgy, hogy fáradnának – a kortalan Nick Cave a rossz magokkal olyan koncertet adott, hogy ha nem énekelünk, tátva maradt volna a szánk.
De a német fiatalok egyébként is kifejezetten ügyesen hozták a kicsit technikásabb modern metalt, amire egyből beindul a jobb ízléssel megáldott egyének fejmozgató izma, ez pedig a fellépés végéig nagyjából így is maradt. Jó, azért nagyjából 30 percnyi műsoridővel természetesen mindenkinek egyszerűbb dolga van, mint másfél órányival, de ettől még innen is gratulálok a bandának, amely 2007-es alakulása óta valahogy elkerülte a figyelmem.
Ráadásul a Linkin új énekesnőjét sem mindenki fogadja el, szóval nem baj, ha akad alternatíva.
Bár a koncerthelyszínen csak néhány pillanat erejéig volt sötét, de lövés azért akadt, hiszen a Within Temptation az utolsó nagylemez, a 2023-as Bleed Out dalaival indította az estét, amihez katonás, háborús AI borzalom dukált a háttérben álló hatalmas kivetítőn,
majd a címadó szerzemény vércseppjei jelentek meg a kijelzőn, némi vámpírizmussal vörösre varázsolva a teljes termet és annak közönségét.
Azért akadtak persze régebbi dalok is, elég vegyesen a korábbi albumokból, de sok újabb nótával lepte meg a rajongókat a csapat. A 2019-es Resistről a népszerű The Reckoning is előkerült de a 2011-es The Unforgiving több klasszikusát megkaptuk, ami számomra külön örömnek bizonyult. És persze nincsen Within Temptation Mother Nort... bocsánat, Earth nélkül, szóval a ráadásban szerencsére erre a 2001-es közönségkedvencre is teljes izomból csápolhattunk. Megjegyzem, ahogy mindenre szokás mondani, régebben szerintem ez is jobb volt.
Ezt is ajánljuk a témában
Ilyen a koncertélmény! Az MVM Dome-ban járt Lindsey Stirling hegedűművész, aki feldolgozásokkal kezdte, de már a saját útját járja, mely fénnyel és szeretettel van kikövezve.
Gondban vagyok a neves zenekarral, mivel kicsit erősebb hangulatra számítottam. Sharon ugyan mosolygott, beszélt, tapsolt és eredményesen tüzelte a népet, ahogy a zenekar minden tagja remek formában volt, de a vendégekkel és klasszikus nótákkal sem éreztem azt az átütő erőt és a beleadott szívet-lelket, amit egy koncerten várok.
De lehet, azzal a véleményemmel sem leszek népszerű, hogy a Mother Earth egy egyszeri csoda, amit nem is nagyon sikerült megismételni az évek alatt.
Sőt, a The Unforgiving talán a legegységesebb és legjobb korongja a hollandoknak, melyen ügyesen megtalálták a saját hangjukat, szimfonikus hatásokra épülő zenéjüket, amit modernebb, populárisabb köntösbe öntöttek. Ezt a bravúrt már a Hydra és a Resist sem tudta megismételni. Hozzáteszem, hogy a Bleed Out ettől függetlenül nagyon szépen hozza a technikásabb, riffelősebb alapokat.
A Barba Negrában lépett fel a holland zenekar
Sharon az az énekesnő, aki nagyjából mindenhol, mindenkivel énekelt. Rossz vicc szerint akivel nem, az nem is létezik. Nem véletlenül, elvégre nagyon jó hangja van, képes is használni, sőt a közönség nyelvét is érti. Igazából azonban mégsem ő volt a sztár a koncerten, hanem inkább a régi idők emléke, amely kimondottan sokaknak égett a szívébe.
Volt ugye rosszabb időszaka, amiről maga is úgy nyilatkozott, hogy majdnem teljesen kiégett, és talán bármennyire összeszedte magát és próbálkozik, már nem olyan, mint előtte.
Ezt is ajánljuk a témában
Október 13-án érkezik Magyarországra a 40 éve aktív Nick Cave and the Bad Seeds, méghozzá a Wild God album apropójából, amely ismét egy új színt jelent a palettán.
Nem annyira segítenek a nyilatkozatai sem, például mikor a zenekar kiállt a holland Pride mellett, majd a rajongók reakcióira Sharon válaszolt. De a budapesti koncert is erősen Ukrajnáról szólt. Pedig az emberek szerintem inkább azért mentek, hogy jól érezzék magukat, headbangeljenek, az arcukba kapják a metalt. Ebben pedig, bárki bármit mond, (ezúttal legalábbis) az Annisokay volt a jobb.
A Within Temptation védelmében
A szokásosnál kicsit szigorúbb voltam a zenekarral, pedig lehet, hogy alapvetően nem is miattuk éreztem zavart az erőben. Ma, amikor az MVM Dome-ban, a Papp László Arénában, de még a Budapest Parkban is remek élmények és koncertek várnak, a Barba Negra egy kifejezetten kicsi és stílustalan helyszín, amit sokan csak falunapi sátornak csúfolnak. Talán nem véletlenül. Mégis ide rendezik csarnokokat megtöltő zenekarok koncertjeit, akár hármas felállásban. Lásd pl. az In Flames, Soilwork, Arch Enemy koncertet, ami simán egy minifesztiválnak felel meg – mégis a Barba ad neki otthont. A világ végén. Úgy, hogy a főzenekar majdnem este tízkor kezd. A jegyek meg már rég elfogytak. Érdeklődő pedig még akadna, de valamiért, valakinek ez nagyon jó üzlet.
Nem ritka, hogy a különböző bandák összeverődve komoly tombolással hívják fel magukra a figyelmet, de vasárnap este nem mindennapi zúzást láthatott a kialakuló tömeg.
Két órán át tartó, remekbe szabott búcsúkoncert volt ez a javából, sikerült emelt fővel, méltó módon elbúcsúzni a rajongóktól.
Ókori Róma, a színpadot nyaldosó tűz, utazás a csillagok közé és akár Afrikába. Csak egy kis bepillantás mindabba, amit egy csodás est nyújthat. Ha nem szakítják félbe.
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
40 év után Magyarországra jöttek, hogy 3 órában foglalják össze és mutassák be, mire képesek.
Szijjártó Péter elmagyarázta, mennyire függ Magyarországtól a háborúban álló szomszédos ország.
Kelemen Hunor tisztességes, tapasztalt, bátor politikus, aki a józan ész programjával szállt versenybe.
