Másfél millióért kínálják Józsi főúr kávéházi autogramgyűjteményét
Az egykori józsefvárosi Baross kávéház főpincérének autogramgyűjteménye kerül kalapács alá hamarosan, Józsi főúr ugyanis minden híres vendégtől kézjegyet kért 1918 januárjától.
„Éjszaka a New York jóformán csak az újságíróké. Legfeljebb még egy csomó másfajta bohém léleké, aki csak azért nem újságíró, mert végre is nem lehet mindenki újságíró.”
Nyitókép: A New York kávéház terasza, Szép Ernővel és Heltai Jenővel. Fotó: Fortepan/Országos Széchényi Könyvtár/Müllner János.
Napra pontosan 130 éve nagy volt a nyüzsgés a pesti körúton a New York biztosító palotájában, ott is a földszinten. Steuer Sándor izgatottan fogadta a vendégeket, írókat, művészeket, politikusokat, köztük a palota híres tervezőjét, Hauszmann Alajost. Steuerről tudni érdemes, hogy korábban a Lloyd kávéházat, a Fiume kávéházat és az Abbázia kávéházat is sikerre vitte. Csak az újságírók kávésának hívták, ugyanis minden kávéházába olcsó menükkel, olcsó kávéval, tollal és papírral, nem utolsó sorban hitellel csábította a lapzárta után éjszakázó újságírókat, írókat.
Steuer Sándor is éjszakai bagolynak számított, városszerte elterjedt, hogy nappal még nem látta a kávéházait.
Ezen az estén, 1894. október 23-án büszkén nézett körül, hiszen a New York kávéházat, világ legszebb kávéházát adták át, amelynek ő lehetett az első bérlője. A valóban pompás kivitelű intézményről így írtak a korabeli lapok: „Csupa márvány, bronz, selyem, bársony és művészi alkotás benne minden.” A megnyitón a lapok képviselői is ott voltak, s mire október 25-én a nagyérdemű is bebocsátást nyerhetett, már megjelentek a méltatások. Az egyik újság például a következőképp fogalmazott: „Világlátott emberek egyhangú véleménye az, hogy ilyen fényes kávéházi helyiség nem csak Bécsnek nincs, de az egész kontinensen nincs párja. Ez idő szerint tehát a kávéházak dolgában Budapesté a babér.”
Ezt is ajánljuk a témában
Az egykori józsefvárosi Baross kávéház főpincérének autogramgyűjteménye kerül kalapács alá hamarosan, Józsi főúr ugyanis minden híres vendégtől kézjegyet kért 1918 januárjától.
Steuer Sándor számítása a New York kávéház esetében is bejött, hiszen hamar a tollforgatók kedvence lett:
„Éjszaka a New York jóformán csak az újságíróké. Legfeljebb még egy csomó másfajta bohém léleké, aki csak azért nem újságíró, mert végre is nem lehet mindenki újságíró”
– fogalmazott a Magyar Szalon a megnyitó után. A New York a nyüzsgő pesti éjszakai élet központja lett, ahová nem csak írók, újságírók tértek be, de olykor tolvajok is. Napokkal megnyitó után már a rendőrségi hírekbe is bekerült a kávéház, ugyanis Menzer Izidor szabómester 38 forintot érő kabátját valaki ellopta a kávéházban. Az elemelt kabátok általában órákon belül valamelyik körúti zálogházban kötöttek ki, így a rendőröknek elég volt csak ezeket a zacikat átnézniük.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy most előkerült fotó állította fókuszba Karinthy Gábort, aki elmegyógyintézetbe került és pont ugyanúgy halt meg, mint a neves édesapja.
Nem egyszer megesett, hogy az éjszakai vircsaftban néhány úriember véletlenül más kalapjában ment haza, ilyenkor mindig megjelentek az apróhirdetések, amelyekben diszkréten megírták, visszacserélnék a kalapjukat, cím és név a szerkesztőségben. A New York kávéház csodás látványának hamar híre ment, s volt, aki olvasói levélben érdeklődött a Pesti Hírlapnál, hogy megtudja, hány lámpa van a világ legfényesebb kávéházában. Az újság szerkesztője őszinte választ adott a kérdésre:
„Nekünk nincs időnk a New York kávéház villamos lámpáit megolvasni: méltóztassanak személyesen.”
A megnyitó után egy hónappal Wekerle Sándor miniszterelnök is úgy döntött, megnézi magának a New Yorkot. Nem akart feltűnést kelteni, ezért beállt a kispénzű tömegbe, amely a nagy üvegablakokon keresztül, az utcáról csodálta a kávéházat. Egy suszterinas azonban egyből felismerte: „Itt van a Wekerle!” – kiáltás után a miniszterelnök jobbnak látta, ha bemenekül a palotába.
A New Yorkban szinte képtelenség volt üres billiárdasztalt találni pedig hatot is felállítottak. A lapok szerint a főváros legnevesebb játékosai léptek a zöld posztóhoz, és „szép asszonyok, szép leányok kibiceltek a játékhoz.” A New York kávéház az ismerkedés színtere is lett. Persze csak diszkrét, óvatos közeledésről lehetett szó. Számtalan apróhirdetés jelent meg már az első évben, amelyben ismerkedni óhajtó gavallérok üzentek a kávéházban megbámult hölgynek.
„Komoly szándékból ismeretséget akarnék kötni azon fiatal szőke hölggyel, aki vasárnap délután 4 órakor a New York kávéházban oly nagy érdeklődéssel olvasta az Ország-Világot. Ha megengedi a közeledést, írjon tüzérhadnagy címen a kiadóhivatalba”
– állt az egyikben.
1898-ban egy különös vendége volt a kávéháznak. Egy amerikai újságíró, aki világ körüli útra indult és fogadást is kötött. A megállapodás részeként három megjelölt egeret vitt magával az útra, és a fogadás szerint, ha velük tér vissza, minden egér után kap 20 ezer dollárt. Mivel nem sokkal a budapesti vendégeskedése előtt Amszterdamban egy macska felfalta az egyik húszezer dolláros egeret, már csak kettő maradt neki és mindkettő ott volt nála egy kis kalitkában a New York kávéház asztalánál,
ahol a megnyitás utáni években a magyar és a francia konyha remekeit szolgálták fel, hazai és külföldi borok társaságában, jófajta Dreher-sör mellett, esténként pedig honvédzenekar játszott.
A többit tudjuk. Írófejedelmek sorának lett a New York kávéház a kedvence. Molnár Ferenc például itt írta meg A Pál utcai fiúk című halhatatlan regényét, amelyet folytatásokban közölt a Tanulók Lapja. A New Yorkba járt Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza és sokszor megfordult itt Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Ady Endre is. A New York aztán a történelem játékszerévé vált, bezárták, újranyitott, de más nevet kapott, ám a világ legszebb kávéháza ma ugyanolyan pompával várja a látogatókat, mint 130 éve a megnyitón, amikor Steuer Sándor, az újságírók kávésa izgatottan fogadta a vendégeket.
Ezt is ajánljuk a témában
Mihály Gyuláé az ország legnagyobb kávéházi magángyűjteménye.