Kincsek a lomkupacról
1994-ben elvetődött egy ócskapiacra, ahol hajléktalanok terítették ki, amit a kukáknál találtak. Meglátott egy alpakkatálcát, belevésve: Japán kávéház. Izgalmasnak tűnt, megvette, majd hazament, és elkezdte nyomozni a tálca történetét. „Kiderült számomra, hogy a Japán kávéház a mostani Írók Boltja helyén állt, csodás japán motívumos freskók voltak a falain, s ide járt a művészvilág színe-java Rippl-Rónai Józseftől Csontváry Kosztka Tivadaron és Karinthy Frigyesen át József Attiláig” – meséli. Nem csoda, hogy ráállt a szeme a kávéházi relikviákra. Járta a bolhapiacokat, és számtalan kincsre bukkant. Előfordult például, hogy a New York kávéház egyik kését a Moszkva téren egy hajléktalantól vette meg. Megállapodott antik tárgyakat áruló boltokkal, hogy – gyakorlatuk ellenére – vegyék be az egykori kávéházak nevével ellátott tárgyakat. Időközönként elment értük, pár száz forintért vitt haza különleges relikviákat.
„A gyűjteményem egyik ékköve a Japán kávéház pompás kiöntője, amelyet egy licitálós oldalon vásároltam. Amikor átvettem, az eladó arról faggatott, szerintem mennyit érhet valójában. Akkorra már rájöttem, az eladót sosem tanítjuk, hiszen ezzel csak azt érjük el, hogy feljebb srófolják a tárgyak árát” – avat be az alkufolyamatba. Mihály Gyula huszonhat éve gyűjti a századelős kávéházi tárgyakat, kollekciója több ezer tételből áll. Akad köztük csésze, kiöntő, míves öntöttvas asztal, amely egykor a Japán kávéház teraszán állt, s amelynél talán József Attila is ült. Utóbbi tárgyat a kávéházról fennmaradt három-négy fotó ismeretében vette meg egy ócskapiacon.
„Nem vagyok romantikus alkat. Számomra elsősorban a tervezés és az alkotás miatt fontosak ezek a tárgyak”