A formák megszállottja, porcelántervező művészként ezért vált a századelős kávéházi tárgyi emlékek, csészék, kiöntők rabjává. Mihály Gyula az elmúlt évtizedekben a legnagyobb hazai relikviagyűjtemény tulajdonosa lett.
Sal Endre írása a Mandiner hetilapban.
Büszkén vallja, hogy túrkevei gyerek, s azt is hamar megfejtette, miért vonzódott már kisgyerekként a régi tárgyakhoz. Az édesapja varrógépműszerész is volt, s ahogy mondani szokták, hazahozta a munkát. A kis Gyula pedig csodálattal nézte a régi varrógépeket, muzeális értékű régiségeket.
„Beleszülettem a régi tárgyak szeretetébe, kisgyerekként rajzolni jártam, ebből aztán kifejlődött a kerámiázás” – meséli Mihály Gyula. Ma már elismert kerámiatervező művész, végzettségét tekintve szilikátipari tervező. Saját műhelyében dolgozik Pesten, a XIII. kerületben, mostanában főleg lámpákat, világításkiegészítőket tervez. Több külföldi megrendelője is van, például egy elegáns angliai szálloda, amelynek egyedi kivitelezésű lámpákat készít porcelánból. „Nekem a tárgyak gyűjtése olyan, mint az írónak a házi könyvtár. Nem a mennyiség, hanem a minőség, a formák változatossága a fontos. Porcelántervezői szemmel nézve nagyon inspirálók ezek a tárgyak, folyamatosan velem vannak, és alkotásra ösztönöznek” – árulja el azzal kapcsolatban, hogyan lett egy porcelánmanufaktúra tulajdonosából a legjelentősebb kávéházrelikvia-gyűjtő.
Kincsek a lomkupacról
1994-ben elvetődött egy ócskapiacra, ahol hajléktalanok terítették ki, amit a kukáknál találtak. Meglátott egy alpakkatálcát, belevésve: Japán kávéház. Izgalmasnak tűnt, megvette, majd hazament, és elkezdte nyomozni a tálca történetét. „Kiderült számomra, hogy a Japán kávéház a mostani Írók Boltja helyén állt, csodás japán motívumos freskók voltak a falain, s ide járt a művészvilág színe-java Rippl-Rónai Józseftől Csontváry Kosztka Tivadaron és Karinthy Frigyesen át József Attiláig” – meséli. Nem csoda, hogy ráállt a szeme a kávéházi relikviákra. Járta a bolhapiacokat, és számtalan kincsre bukkant. Előfordult például, hogy a New York kávéház egyik kését a Moszkva téren egy hajléktalantól vette meg. Megállapodott antik tárgyakat áruló boltokkal, hogy – gyakorlatuk ellenére – vegyék be az egykori kávéházak nevével ellátott tárgyakat. Időközönként elment értük, pár száz forintért vitt haza különleges relikviákat.
„A gyűjteményem egyik ékköve a Japán kávéház pompás kiöntője, amelyet egy licitálós oldalon vásároltam. Amikor átvettem, az eladó arról faggatott, szerintem mennyit érhet valójában. Akkorra már rájöttem, az eladót sosem tanítjuk, hiszen ezzel csak azt érjük el, hogy feljebb srófolják a tárgyak árát” – avat be az alkufolyamatba. Mihály Gyula huszonhat éve gyűjti a századelős kávéházi tárgyakat, kollekciója több ezer tételből áll. Akad köztük csésze, kiöntő, míves öntöttvas asztal, amely egykor a Japán kávéház teraszán állt, s amelynél talán József Attila is ült. Utóbbi tárgyat a kávéházról fennmaradt három-négy fotó ismeretében vette meg egy ócskapiacon.
„Nem vagyok romantikus alkat. Számomra elsősorban a tervezés és az alkotás miatt fontosak ezek a tárgyak”
A világhírű építész és iparművész Kozma Lajos négy csodás székére is egy pesti lomtalanításon bukkant. Mivel kutatásainak köszönhetően jól ismerte Kozma életművét, tudta, hogy egy általa tervezett szék restaurált állapotban négy-ötszázezer forintot is megér a gyűjtőknek.
Tálcán kínált álomvilág
Szenvedélyének köszönhetően Mihály Gyula lassan a századelős pesti kávéházi élet avatott ismerője lett. Ha egy tárgy múltja után kutat, olyan, mint egy pitbull: amíg a sztori nem tűpontos, tovább nyomoz. Kereskedőkkel, írókkal, művészettörténészekkel, építészekkel beszélget.
„Nem véletlen, hogy már a kávéházak neve is egzotikus volt: Kairó, Isztambul, Abbázia, Fiume, Philadelphia… Fantáziavilágot kínáltak, amely a tárgyaikban is megnyilvánult. Georges Bizet sosem járt Spanyolországban, a Carmennel mégis megalkotta a maga spanyol álomvilágát. Ezt tették a magyar kávéházak is. Álmodtak, és álmokat adtak át másoknak” – mondja a gyűjtő.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Egyiptom és az USA is győzködi a palesztin terrorszervezetet: mondjanak igent.
Mráz Ágoston Sámuel szerint kérdéses, Magyar Péter fenn tudja-e tartani a védekezését a hívei előtt, ha nem, a támogatottsága hamar elillanhat.
