Görgei Berta élete aztán 1905-ben, a második férje halála után kapott végképp léket. A férfi után nem maradt vagyon, apjával nem tartotta a kapcsolatot, így egy osztrák településen, Gumpoldskirchenben élt egyre szűkösebb körülmények között. 1916-ban aztán 98 évesen meghalt Görgei Artúr, akit ekkor már régen nem árulóként, hanem korszakos hadvezérként könyvelt el a világ. Berta a korábbi jómódú élet után nehezen vette tudomásul a nélkülözést. Ekkor még szakácsnőt tartott, ám 1926-ban odáig jutott, hogy az apja hazafias tetteire hivatkozva levelet írt az Amerikában élő, egykori szabadságharcos leszármazottaknak és anyagi támogatást kért:
„Ékszereimet, ruháimat, fehérneműmet utóbbi időben el kellett adnom, hogy éhen ne haljak. (…) Legyenek irgalmasok és segítsenek rajtam, ne keljen nyomorultan tönkre mennem!”
– szólt a drámai felhívás. A levélnek nem volt hatása, két évvel később pedig a kor neves írója, Herczeg Ferenc írt Görgey Berta hányattatásairól. Herczeget Berta egyik ismerőse kereste meg, hogy segítsen az asszonyon. „A magyar társadalom ne hagyja veszni Görgey Artúr leányát!”– állt a levélben, amelynek írója szerint félő, hogy a sok koldulás tönkre teszi a már idős asszony egészségét.