Nagy Márton: Nem tudja az EU, hogy honnan lesz pénz a versenyképesség növelésére

Nyitókép forrása: Koszticsák Szilárd / MTI

A magyar EU-elnökség stratégiai irányairól beszélgetett Orbán Viktor kormányfő beszéde után a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Bóka János európai uniós ügyekért felelős tárcavezető, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, valamint Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési tárcevezető.

Félidőben van az magyar uniós elnökség. Kalas Vivien moderátor elsőként Bóka minisztertől kérdezte meg, hogy mely célkitűzések haladnak lassabban, illetve gyorsabban. Bóka válasza szerint a következő tíz évben erről fogunk vitatkozni. Különleges a magyar elnökség, 

Illetve ki kell jelölnie célkitűzéseket a következő intézményi ciklus számára. Erre a magyar elnökség kifejezetten alkalmas, mivel markáns magyar Európa-politika van. A bővítés területén is jól állunk Bóka elmondása szerint, mégpedig a Nyugat-Balkán térségéből.

Mennyire voltak nyitottak a magyar kezdeményezésekre a partnerek – kérdezte a moderátor Nagy Mártont.

A miniszter szerint mára elfogadottá vált, hogy az EU versenyképességi problémákkal küzd. Eljutottunk oda, hogy a magánszektor üzenetei alapján „elég volt”. A versenyképességi problémák nem most kezdődtek, csak az előző években váltak láthatóvá, hangsúlyozta Nagy Márton. 

S önmagukat eláruló módon azt mondják, legyen közös hitelfelvétel. Az uniós költségvetés a tagállamok költségvetése. A hitelre a németek és a magyarok is azt mondták, hogy „hülyeség”. További nehéz kérdés az a föderalista elv, hogy ki osztja szét a pénzt, amit Brüsszel akar csinálni, vázolta Nagy Márton.

Az utolsó nehéz kérdés pedig – folytatta – Kína kérdése és a blokkosodás. A fő kérdés az unióban, hogy hol a pénz és ki rendelkezik a felett. A Kínával való rossz viszony nem segít válaszolni ezekre a kérdésekre. Nagy Márton leszögezte: ő sokkal pesszimistább a miniszterelnöknél: lesz kínai technológia és amerikai technológia egy blokkosodott világban. Szerinte egyetlen jó dolog van: hogy sok idő kell ahhoz, hogy ilyen mértékű blokkosodáshoz eljussunk.

A kohéziós politika kihívásairól kérdezték Navracsics Tibort, aki jelezte: ezt a keretet hét évente felül kell vizsgálni. Jó okkal gondolhatjuk, hogy év vége felé lesz egy olyan uniós vita a kohéziós politika jövőjéről, ami eldönti annak jövőjét. Ez ügyben két fő pont van. Az egyik a kohéziós politikán belüli terület, a társadalmi integrációt segítő személyi politika és a területi politika egyensúlya a kérdés. Most erős törekvés van a befizető és északi országok részéről, hogy a társadalmi felzárkóztatásra kerüljön át a hangsúly a területiről, amit nagyrészt a migrációs problémák generáltak, azaz abban reménykednek ezek az országok, hogy több pénzt kapnak így vissza.

Budapest nem tudja dinamizálni a vidéki Magyarországot, és nagyok a különbségek. A másik kérdés a kohéziós politika „RFF-esítése”, ami szerint az uniós átlagok alapján számolják ki, hogy kinek mennyi pénz jut, amit jóval bonyolultabbá szeretnének tenni sokan az Unióban, aminek a vége az lenne, hogy a közép-európai országok kevesebb pénzt kapnak. Eközben dél és kelet felé bővítési szándék van, s ha a felzárkóztatási folyamat párosul újjáépítéssel Ukrajnában, akkor az akkora terhet tesz az EU-ra, ami megölné a kohéziós politikákat. A kohéziós biztos olasz lesz, előzőleg portugál, azelőtt meg román volt – tette hozzá Navracsics a moderátor kérdésére. Mint mondta, ez nekünk akár jó is lehet. De a reformnak óvatosnak kell lennie, és a rugalmasság irányába kell elmozdulnia, nem a teljes átalakítás irányába. Összességében a miniszter azt várja, hogy nagyobb érzékenység lesz a közép-európaiak szempontjai iránt, ami felé az olaszok megértőbbek.

Az új bizottsági struktúra erősen centralizált, a bizottság elnökének kabinetjében dőltek el a kérdések főleg, holott az alapszerződések szerint a biztosok többségi szavazata döntene, ami valójában már nincs így. Illetve von der Leyen úgy osztotta el a biztosi portfóliókat, hogy senki ne dönthessen önállóan, mert másik két-három biztoséval összefügg a területe, valamint könnyen alá és fölé tud nyúlni az elnök a biztosoknak. Azaz 

– mutatott rá Bóka János. Hozzátette: az amerikai térképeken Amerika van középen, Eurázsia pedig félbe van vágva. Önmagában véve nem az EU-Kína kapcsolat az érdekes, hanem hogy képesek vagyunk-e megfogalmazni az uniós érdekeket - mondta Bóka, rámutatva, hogy a Draghi-jelentés óvatos Kínával szemben, de azt megállapítja, hogy ha lezárja az EU a kínai áruk útját, az hatalmas költségekkel fog járni. Egy működő WTO-rendszerben a blokkosodás nem történhetne meg, kérdés, hogy a nemzetközi szabályok erodálódtak, vagy azokat épp tudatosan aláássák. Kína javaslatot tett egy kölcsönösen előnyös együttműködésre az EU-nak.

A bővítési politikával kapcsolatban Bóka leszögezte: a magyar bővítési politika az egyik legsikeresebb volt. Viszont e téren az orosz-ukrán háború kitörése óta vannak aggasztó folyamatok. A bővítésnek objektív folyamatnak kellene lennie, de ezt felülírják geopolitikai és aktuálpolitikai megfontolások. A mi érdekünk, hogy a hazánk és Görögország közötti „lyuk” ne „lyuk” legyen, hanem Európai Unió – tette hozzá Bóka János.

Hogyan lehet majd mérni, hogy sikeres volt-e a magyar elnökség? – hangzott az utolsó kérdés. Nagy Márton szerint olyan sikert lehet elkönyvelni, főleg a versenyképesség tekintetében, hogy hazánk felhívta a figyelmet problémákra, és javaslatokat tett le az asztalra. Jogalkotás viszont kevés lesz belőle, de kiindulópontnak nagyon jó. 

Navracsics Tibor szerint szakpolitikailag az előző elnökség 2011-ben nagyon erős volt, a mostani viszont inkább a jövő döntéseinek előkészítésében erős. 

Bóka János abban méri az elnökség sikerét, hogy a következő öt év jogalkotási feladatait előkészítő vitákat meg tudjuk-e kezdeni, de csodát nem tud ígérni. Viszont apró lépéseket tudunk tenni abba az irányba, ami szerintünk helyes az EU jövője szempontjából.