Június 4-től bárki átsétálhat a Nemzeti Összetartozás Hídján
Egyszerre viszont csak háromszáz ember tartózkodhat a káprázatos üveghídon.
A hétvégén gyakorlatilag minden előzetes tervezés nélkül sikerült eljutnom a sátoraljaújhelyi Nemzeti Összetartozás Hídjához, legújabb nerzeti büszkeségünkhöz.
Nyitókép: Magyarország Kormánya/Facebook
„Szia uram! Egy kis nemzeti összetartozás 4 milliárdért?
A hétvégén gyakorlatilag minden előzetes tervezés nélkül sikerült eljutnom a sátoraljaújhelyi Nemzeti Összetartozás Hídjához, legújabb nerzeti büszkeségünkhöz.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyszerre viszont csak háromszáz ember tartózkodhat a káprázatos üveghídon.
A híd a szeles idő miatt (legalábbis erre tippeltünk) le volt zárva, így csak a távolból sikerült megnézni az egyébként 5000 Ft-os belépő ellenében látogatható, világrekorder kötélhidat.
A híd kétségtelenül impozáns látványt nyújt, ez nem vitás; és annak is talán mindenki utána tud olvasni, hogy a világon található többi hasonló hídhoz képest milyen drágán épült, ezért inkább csak a saját, helyben született meglátásaimat osztom meg Veletek:
Egyrészt itt van ez a két, eddig erdővel borított hegyoldal, amit a híd kedvéért gyakorlatilag teljesen legyalultak. És mivel a hidat ún. lekötő- és szélkábelekkel rögzítették a hegyoldalhoz, illetve ezekhez szervizutakat vezettek, nem tartom valószínűnek, hogy itt valaha újra erdő lesz.
– Másrészt ott van egy tucat ház közvetlenül a híd alatt, amelyek területére már az építkezés során is hullottak törmelékek. Biztos örülnek majd az itt lakók, amikor a hídon átkelők kezeiből akár véletlenül is kihulló tárgyak záporoznak a kertjükre, rossz esetben a fejükre. (Érdemes ellátogatni akár a Kőröshegyi-völgyhíd alatti szervizút környékére, ha valakinek esetleg kétségei lennének – ráadásul ott mindehhez szándékosan, az autóból kell kihajítani a szemetet.)
– Szintén az ott lakók életét nehezíti az az iszonyatos zaj, amit pl a szombati szeles időben produkált a híd: az a nyikorgó, visító hang nagyjából olyan pihentető, mint a zenélő utak naponta akár több százszor, váltakozó sebességgel lejátszott dallamai.
A híd összeköt. És amúgy én nagyon szeretem az ehhez hasonló hidakat, jártam is már hasonló, méretes kötélhídon Svájcban. Igaz, annak funkciója is volt, hisz átkelve rajta eljuthattam valahova, ahova amúgy nem vagy csak nagyon nehezen. Itt valahogy ezt nem érzem, hisz két, autóval/gyalogosan is könnyen elérhető helyet köt össze.
Feltételezem, hogy a névválasztás során is szempont volt a valódi funkció nyilvánvaló hiányának felülírása valami magasztos, de megfoghatatlan rizsával – már bocsi.
Ha ez a híd egy művészeti alkotás lenne, akkor azt mondanám, hogy az amúgy tehetséges művész szerintem ezúttal meglehetősen öncélú, otromba módon fejezte ki önmagát és előremutatóbb lenne, ha a jövőben nem mások életterére, jó ízlésére és a természeti környezetre fittyet hányva alkotna.
És itt, a posztom további, amúgy hosszasan írt bekezdéseit inkább kitöröltem. Jobb a békesség!
ui.: ha a fent említett körülményeket nem veszem figyelembe, nekem tényleg nagyon tetszik ez a híd!”