Az O1G dalban elmondva nem művészet, hanem ugyanaz, mint hangszerelés nélkül: puszta indulat

„Győrffy Ákos szövegét, amit Lovasi Andrásnak/-ról írt, reggel óta forgatom magamban. A szöveg jó. Érdemes elolvasni elejétől a végéig. Egyet is értek vele, meg nem is. Első olvasatra azt mondtam, ez így nagyon rendben van, Ákos már megint megírta helyettem. A legfontosabb gondolata: »Miféle színvonal ez, kedves András? Tényleg így képzeled? Azzal nekem nincs bajom, ha kormányváltást sürgetsz. Szíved joga. Azzal van bajom, hogy ezt a sürgetést ilyen ócska, arrogáns, pökhendi és megalázó sorokba rejted. Illetve dehogy rejted: nyíltan felmutatod.«

Aztán kezdett mélyebbre menni a téma bennem. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném, ha Lovasi vagy bárki ellenzéki művész elkezdene nekem/ hozzám beszélni – így, engem fideszesként vagy bármilyen politikai közösség tagjaként megszólítva. Ne szólítson meg. Elismerem a teljesítményüket, de csak művészetként, vagy szubkultúraként. A világ dolgaiban nem várok tőlük eligazítást.  És még csak »megbékélést«, »hidakat« sem szeretnék a táborok között. Mert az csapdalogika. Egyszerűen nincs szükségem rájuk. Lélekmankóként könyvtárnyi irodalom, zenében több életre elegendő hallgatnivaló áll, ha épp ilyenre van igényem. Agitpropként – mert ez az – számomra teljesen érdektelen.

A másik, azt kérdezi Győrffy Ákos: »»Két és félmillió« (vagy maradjunk annyiban: nagyon sok) embert megalázni, kiröhögni, lesajnálni, ócska sztereotípiákba gyömöszölni nem lehet. Tilos. Szégyenletes. Mindenki mástól is az, de tőled nagyon az. Ha jövő tavasszal itt kormányváltás lesz, mi lesz ezzel a két és félmillió kigúnyolt suttyóval? Mit mondasz majd nekik? Hogy eddig suttyók voltatok, de mostantól nem vagytok azok? Vagy hogy mindig is suttyók voltatok és azok is maradtok? Vagy ezentúl nem lesz semmi mondanivalód a számukra?«

Ezek után kell egyáltalán lennie bármiféle mondanivalónak? Van most? Ez a jelenlegi dal egyáltalán mondani való? (Sic!) Az O1G dalban elmondva nem művészet, hanem ugyanaz, mint hangszerelés nélkül: puszta indulat. Nem érv, nem ellenérv, nem tartalom, csak artikulálatlan fröcsögés, nyálbő dadogás. És emiatt érdektelen. 

Nem hiszem, hogy Spiró új könyvét pártpolitikai szemüveggel kellene olvasnom, mint ahogyan Csoórit vagy Szőcs Gézát se így olvasom. Győrffy Ákos épp Tamás Gáspár Miklós Szőcs Géza-nekrológjából idéz: »Nagyon haragszom. Nagyon búsulok. Nagyon el vagyok keseredve. Semmi sincs jól.« Én nem vagyok elkeseredve. Lovasinak a Győrffy által kifogásolt dala nélkül is teljes az életem. És ha csak ilyeneket fog eztán írni, akkor sem én leszek kevesebb.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner.hu