Minden jó eltűnt a rossz romhalmaza alatt – az Egyesült Államok egyik legjelentősebb elnöke mondott le

Nyitókép: Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke 1982-es budapesti látogatásán (Fotó: MTI/Wéber Lajos)

1974. augusztus 9-én mondott le Richard Nixon amerikai elnök. Köztudott, hogy a Watergate-botrányba bukott bele, de mennyit tudhatott az elnök arról, hogy alkalmazottai információkat gyűjtenek demokrata ellenfeleiről? Volt róla bármilyen ismerete előzetesen, hogy az Elnök Újraválasztási Bizottságának egyik alkalmazottja lehallgató készülékek beszerelésére készül a Demokrata Párt országos bizottságának főhadiszállásán?

Nem volt róla tudomása, első reakciója az őszinte csodálkozás volt. Sajnos a második gondolata már az volt, hogyan lehetne fedezni a tetteseket, és hogyan lehetne az egész ügyet örök ellenfelei, a Demokrata Párt tagjai ellen fordítani. A betörőket 1972. június 17-re virradó éjszakán tartóztatták le. John Dean elnöki tanácsadó alkalmazta őket. Nem csak Nixon nem tudott a betörésről, de Gordon Liddy sem, az elnök újraválasztási bizottságának tanácsadója, John Mitchell, a bizottság elnöke pedig ellenezte a tervet. Dean azonban már egy évvel korábban is beküldte egyik ügynökét a Demokrata Párt országos bizottságának irodáiba, hogy kompromittáló adatokat gyűjtsön. Most úgy döntött, hogy ezt újra megteheti. A betörők lebukása után ő volt az, akit börtön fenyegetett, ezért ő ajánlott pénzt a betörőknek a hallgatásukért. Majd június 23-a reggelén ő közölte Bob Haldemannal, Nixon személyzetének főnökével, hogy Liddy és Mitchell tudott a betörésről, utóbbi javasolta, hogy a CIA segítségével kellene megakadályozni az FBI vizsgálatát. Haldemann azonnal bement Nixonhoz, közölte vele, hogy a betörést Liddy, az elnök újraválasztási bizottságának tanácsadója irányította, és John Mitchell is tudott róla, de a CIA segítségével el lehetne tussolni. Az egész beszélgetés öt perc volt, Nixon, akit sokkal fontosabb ügyek foglalkoztattak, nem fogta fel, hogy most csúszik át a törvénytelenség birodalmába. Fedezni akarta régi munkatársát, barátját, Mitchellt, és áldását adta mindarra, amit Dean javasolt. Ha behívatta volna Mitchellt, kiderült volna, hogy nem is kell őt fedezni, és nincs szükség a CIA beavatkozására. De ezután Haldemann az elnök nevében kereshette fel a CIA igazgatóját, akinek helyettese üzent az FBI-nak, hogy a Watergate-ügyben való vizsgálódás veszélyezteti egyik akciójukat.

Megúszhatta volna a bukást Nixon, ha a botrány kirobbanása után nem próbálja fedezni a tetteseket?

Minden bizonnyal. De 

Nem volt teljesen ártatlan, hiszen ő teremtett olyan légkört a Fehér Házban, amelyben természetesnek tűnt, hogy politikai ellenfeleinkkel szemben kíméletlennek kell lenni, gátlástalanul kell harcolni ellenük, és szinte minden eszköz megengedett. De 

Milyen volt Nixon megítélése a Watergate-botrány kirobbanásáig?

Nixon legjelentősebb külpolitikai kezdeményezése 1972-es pekingi látogatása volt. Ezzel nem csak egy negyedszázados ellenségeskedésnek vetett véget, a nemzetközi hatalmi egyensúlyt is stabilizálta. 1972 májusában Moszkvába utazott, és Brezsnyevvel aláírták a hadászati rakétarendszerek korlátozásáról szóló megállapodást (SALT-1). 1973. január 27-én Párizsban aláírták a fegyverszüneti egyezményt a két Vietnam és az Egyesült Államok között. Olyan háborút sikerült ezzel lezárni, amelyben több mint 58 000 amerikai katona esett el, 153 303 sebesült meg és 2,7 millió harcolt (a vietnamiak áldozatait 5 millióra becsülhetjük). Az 1973-as arab-izraeli háború idején Nixon hetvenkét órán belül légihidat létesített, amelyen harminckét nap alatt több mint napi 1000 tonna katonai felszerelést juttatott el a végveszélybe került zsidó államnak. Egyes történészek szerint Nixon a megsemmisítéstől mentette meg Izraelt. Belpolitikai eredményei is jelentősek: felgyorsította az iskolák szegregációjának felszámolását, az ő javaslatára szüntették meg a sorozást (1971), kiterjesztette a nemzeti parkok területét, környezetvédelmi ügynökséget alapított (1970), megindíttatta a Háború a rák ellen elnevezésű orvosi programot, s megnégyszerezte a művészetek szövetségi támogatását. A szervezett bűnözést kontrolláló törvénnyel lesújtottak az alvilágra, és törvényt hoztak a kábítószerek kereskedelme ellen (1970). Az infláció 2,7 százalékra csökkent, az össznemzeti termék 6,3 százalékkal, a reáljövedelem 4 százalékkal növekedett Nixon elnöksége idején, az adók pedig átlagosan 20 százalékkal csökkentek. 

Tehát Nixon intézkedései között számos olyan volt, amellyel a liberálisok is rokonszenvezhettek. De rokonszenveztek az elnökkel is?

Egy szegény farmer családjában látta meg a napvilágot, a versenyszellem egész életét meghatározta: kemény, feszült, magát agyondolgozó, belső bizonytalanságát harciassággal kompenzáló politikus lett. A támadásokra nem a magabiztos, sikerhez szokott egyéniségek nyugalmával reagált, hanem a hátrányos helyzetén csak görcsös erőfeszítések árán felülkerekedő, bizonytalan és népszerűtlen ember megkeseredettségével. A Kongresszus képviselőjeként (1947—50) 

Az 1950-es szenátori választásokon kemény és nem mindig fair vádaskodás következtében aratott győzelmet – ezért kapta a Trükkös Dick gúnynevet. Alelnökként (1953—61) 58 országban tett hivatalos utazást, alapos külpolitikai ismeretekre tett szert, de mivel Eisenhower a mindennapos viszálykodástól távol álló, hős hadúr szerepét játszotta, alelnöke lett a „pofozógép”, minden ellenséges támadás célpontja.

Keveset emlegetett momentum itthon, hogy Nixon még alelnökként hevesen támadta Hruscsovot '56-os forradalmunk leverése miatt, továbbá, hogy az ausztriai Andauban meglátogatta a magyar menekülteket. Később, amikor elnök lett, hogyan viszonyult a külpolitikájában régiónkhoz?

Régiónkkal kapcsolatban az volt a döntő élménye, hogy 1947-ben európai utazást tett, és Triesztben tanúja volt egy kommunista tüntetésnek, melynek több halálos áldozata volt. Ezután 

Az 1959-es amerikai kereskedelmi kiállításon Moszkvában éles és meglehetősen vulgáris szópárbajt vívott az agresszív Hruscsovval. 1963 júliusában, egy elnökválasztás és egy kormányzóválasztás elvesztése után európai körúton vett részt családjával, s ellátogatott a Fény utcai piacra is. 1982 júliusában már veterán politikusként újra Budapesten járt, megbeszélést folytatott Kádár Jánossal és más állami vezetőkkel.

Az elnökről szóló legnépszerűbb film egyértelműen Oliver Stone 1995-ös Nixon című alkotása, mely nagy hangsúlyt fektet az elnöknek a médiával és az elittel való szembenállására. Mennyire ábrázolja hitelesen Stone Nixon személyiségét?

Nixon számára nagy megalázást jelentett, hogy kiváló középiskolai eredményei alapján a Harvard és a Yale Egyetem is felkínált neki egy ösztöndíjat, de nem tudta előteremteni a pénzt az utazáshoz és a szálláshoz. Ezért „csak” a kvéker Whittier College-ben, majd a Duke Egyetem Jogi Iskolájában végezte el tanulmányait. Ennek következtében ellenszenvezett a jobb külsejű, gazdagabb, sikeresebb, könnyedebb karakterekkel. 

Mélyen rejlő bizonytalanság hatotta át személyiségét, kisebbrendűségi komplexussal küszködött, rosszul viselte az elutasítást, hajlamos volt mindenhol ellenségeket szimatolni. 

Ugyanolyan elfogult, hamis film, mint a JFK, amit szintén Stone rendezett. Hitelesebb a Frost/Nixon című film, ajánlom mindenkinek!

Igazságos Nixon mai megítélése?

A közvéleményt a hollywoodi filmek által sugallt kép erősen befolyásolja: sötét gazember, aki alkotmányos válságba taszította hazáját. A közvélemény-kutatások a legrosszabb elnökök közé helyezik. 

Úgy gondolom, a Watergate-ügy nélkül Nixon nem is lett volna rossz elnök.

Így látogatott Nixon Budapestre 1963-ban. Kattintson az alábbi videóra!