Nem az apály peremén, hanem az ár centrumában

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

„A Fidesz–KDNP-pártszövetség 2010 és 2022 között, azaz tizenkét év alatt egymás után négyszer szerzett kétharmados törvényhozási felhatalmazást, és a 2010-től 2024-ig eltelt tizennégy évben megnyert négy önkormányzati és három európai parlamenti választást, két alkalommal pedig népszavazáson kapta a legtöbb szavazatot. Ám sikersorozata tulajdonképpen 2006 ősze óta tart, hiszen az akkori belpolitikai válság kezdőpontján megnyerte az önkormányzati választást, 2008 tavaszán a szociális népszavazást, majd a következő év nyarán az EP-választást is. A magyar jobboldal azóta minden választáson többséget szerzett, a 2014 tavasza óta tartott megmérettetéseken immáron kormányzati pozícióból. (Csak a statisztika kedvéért, ez 18 éven belül négy hazai és négy európai parlamenti, valamint öt önkormányzati választást, továbbá három népszavazást jelent.) Ez a politikai többség megszerzésének, sőt a 2022-re kialakult társadalmi többség kialakulásának rövid története. Hogy a kormányzás ne csak hosszú, hanem maradandó is legyen, mindezek mellé kulturális többséget kell társítani.

A szélesen értelmezett magyar jobboldal egésze, mint felelős kormányzat, szuverenista–kereszténydemokrata pártszövetség, társadalmi mozgalom, nemzeti-konzervatív értelmiség és persze a szavazók milliói, egy szélességében és mélységében is tagolt, szervesen fölépült politikai erő, de több is ennél, hiszen céljai önmagán túliak, a politikánál távlatosabbak, sőt kulturálisnál is többek – tudniillik történelmiek. Céljait pontosan azért szükséges a társadalom valamennyi tagjának közösségi érdekeként képviselni s ekként is megvalósítani, hiszen azok nem egyéni vagy speciális pártérdekek, hanem össznemzeti horizontúak. Éppen emiatt határozott ambíciója a további bővülés, értve ez alatt a konszenzusteremtés képességét és az egész társadalom számára megfogalmazott mondanivalót. Legalább százötven éves elméleti-gyakorlati hagyomány áll mögötte, három egymást követő és együtt dolgozó nemzedék alkotja, hivatása pedig nem kevesebb, mint találó reformkori kifejezéssel élve a »magabíró Magyarország« 21. századi megvalósítása – ez a nemzeti maximum.”