Az internet legsötétebb bugyra, amitől megfagy az ereidben a vér – Vörös szobák a Maxon

Nyitókép: ADS Service

Maxon is megtekinthető a Vörös szobák, avagy a Red Rooms, eredeti címén Les chambres rouges, amely idén áprilisban sajnos méltatlanul kevés figyelmet kapott. Pedig a kanadai Pascal Plante thrillerje/drámája kifejezetten megérdemelne egy kis extra érdeklődést. Témája miatt alapból, de az elmúlt hetekben nyilvánosságot kapott motherless-botrány okán aztán különösképpen.

Ép ésszel felfoghatatlan tettek

A történet Ludovic Chevalier (Maxwell McCabe-Lokos) tárgyalásával indul, akit három fiatal lány brutális meggyilkolásával és megkínzásával vádolnak, valamint azzal, hogy tettét videóra vette, majd az(oka)t a dark weben, avagy az internet legsötétebb bugyraiban árulta. A luxus körülmények között magányosnak tűnő életet élő, és az informatikában is rendkívül otthonosan mozgó szupermodell, Kelly-Anne (Juliette Gariépy) is újra és újra megjelenik a hosszúra nyúló tárgyaláson, a sors pedig összehozza az elkövetőért szinte már rajongó Clementine-nal (Laurie Babin), akivel innentől együtt figyelik a védelem és a vád harcát.

Maga a sztori viszonylag visszafogottan halad, a film pedig három szempontból is kifejezetten izgalmas. Az egyik az, hogy végig nem sejteni, pontosan hova fut ki. Bár sejtéseink akadnak, a traumatizáltnak tűnő Kelly-Anne pedig láthatóan küzd valamivel, ami fel akar törni belőle, de a cselekmény nem mutatja meg ennek a hátterét, ezért csak vakon tapogatózunk, miközben a szószátyár Clemence szinte belemászik az arcunkba és auránkba, 

A másik szempont, ami izgalmassá teszi a Vörös szobákat, maga a masszív hangulat, aminek megteremtése már az első percektől nyilvánvaló, az atmoszféra pedig csak tovább sűrűsödik a 118 perc alatt, egészen az utolsó képkockákig, amik bárkit képesek kiakasztani. Persze a nézőket közben sem kíméli a rendező. Kompletten ugyan nem látjuk a szörnyűségeket, hiszen Pascal Plante filmje nem a grafikus erőszakról szól, a hangok és az elmondottak éppen elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy az egészséges lelkületű nézőkre tonnás súlyként nehezedjenek. Pláne a harmadik szempont, avagy a motherless-botrány ismeretében.  

Az internet legsötétebb bugyra

Nemrégi robbant ki az ügy, amely egy reddites (internetes fórum és közösségi oldal) posztból indult el. Az itt olvasottak szerint egy ismeretlen internetes felhasználó buzdít arra egy pornóoldalon (motherless), hogy mások magyar lányokat és nőket kínozzanak és öljenek meg. A megjelölt nők mind teljes alakos képpel és arccal szerepelnek az oldalon, de olyanok is akadnak, akikre vérdíjat tűzött ki a szerző. Ami leginkább sokkoló, az az, hogy hétköznapi nőkről van szó, akikről a képeket utcai környezetben, tömegközlekedési eszközökön készítették,

TikTokon Url Izabell egy  ismeretlen férfi posztját olvassa fel: „Micsoda hülye szuka! Akkor kezdtem el követni, amikor kiszúrtam a pánt nélküli felsőjét. Ahelyett, hogy az életéért menekült volna, csak ült mellettem a földön. Azt hiszem, élvezi, ha férfiakkal kacérkodik. Úgy néz ki, nagyon örülne egy késnek azon a dögös nyakán. Adjuk meg neki”. A már említett oldalon a „hunt her down” (vadászd le) és „girl meat market” (női húspiac) keresőszavak alatt lehetett megtalálni a magyar lányokat.

A posztok szerzője később azonban privátra állította a fiókját, és a feltöltött képek sem érhetőek már el, mert azokat a rendszerüzenet szerint a felhasználó törölte. Remélhetőleg azóta a megfelelő hatóságok is megtették a szükséges lépéseket, mert nemzetközileg is felkapott az ügy, de feleslegesen ne ringassuk magunkat álomvilágba: ez az eset kitudódott, az internet eldugottabb szegleteiben azonban még sok hasonló szörnyű oldal várhatja azokat, akik kellően komolyan és megfelelő összegek (bitcoin) birtokában keresik a legelvetemültebb tartalmakat. Lényegében a 2005-ös Motel és 2007-es folytatása sem szólt másról.  

Vörös szobák, ahova csak a legerősebbek térnek be

Ha azonban a viszonylag friss eseményekkel és a rideg valósággal – amibe minden beletartozik, ami a dark web része és a normál polgárt kellőképpen elriasztja vagy elborzasztja – nem foglalkozunk, a Vörös szobák akkor is kellően nyomasztó. Megvan benne az a David Lynch-hangulat, ami miatt kimondottan szuggesztívvé válik, és ugyan az indítékok néhol ismeretlenek, a Kelly-Anne és Clementine páros egy-egy jelenete pedig feleslegesnek érződik, összkép szempontjából

Igen, akadnak unalmasabb és kevésbé fontos jelenetek vagy pillanatok, de az utolsó negyedben, ahogy haladunk az egyre sötétebb őrület felé, olyan nem várt képsorok és tettek tanúi lehetünk, amikkel korábban nem, vagy nem kimondottan számoltunk. Éppen ezért marad még velünk sokáig a mozifilm, ami gyorsan elérte a Max felületét, ahol már akár otthonunk melegében is elmerülhetünk ebben a vérfagyasztó világban, melynél soha nem tudhatjuk, ki ül mellettünk, kivel kerülünk egy légtérbe.

Vagy éppen mi rejtőzik az ártatlan külső mögött.