Mintha nem is romantikus filmen lettünk volna, hanem chippendale show-n – It Ends with Us – Velünk véget ér filmkritika

Nyitókép: Intercom

Még 10 év sem telt el, de mekkorát változott a világ. 2015-ben A szürke ötven árnyalata volt az a regény, majd film, amit a női nem egyes képviselői ujjongva fogadtak és ünnepeltek. Abban a férfi uralkodott a nőn és vitte bele egy olyan egyenlőtlen, az íratlan szabályokra fittyet hányó BDSM kapcsolatba, ami sok szempontból káros – most meg a legújabb slágerben a nő egyre inkább menekülőre venné a dolgot egy bántalmazó kapcsolat miatt, ami igazából nem is az. És ez sem kevésbé káros.

Te vagy a kedvenc emberem

Colleen Hoover regénye, az It Ends with Us – Velünk véget ér állítólag komoly szenzáció, amit az is bizonyít, hogy Justin Baldoni rendező nemcsak filmre vitte, de az egyik főszerepet is magára vállalta. Hooveer főleg fiatal nőket célzó regényekkel ért el sikereket, ilyen téren aktuális írása sem jelent kivételt. Történetének főszereplője a kisvárosban felnőtt Lily (Blake Lively), aki apja halála után Bostonba költözve 

akivel gyorsan egymásba habarodnak. Némi hajhúzás és „fúúj, ez undiiii” után kialakul a románc, de jön a feketeleves, mert mint kiderül, a férfi bántalmazó, a nő pedig összefut gyermekkora nagy szerelmével, aki ideális menekülőutat jelenthet. Legalábbis a trailer ezt hazudja.

Egyébként is becsapós a film bemutatója, mert ott valahogy filmszerűbb filmnek érződik a történet rövid összefoglalása, ami egy durva bántalmazó kapcsolatot sejtet. Persze, magára vessen, aki nem olvasta a regényt, és szimplán csak egy igényes filmélményre vágyna, de aki így van vele, az most felejtse el az It Ends with Us – Velünk véget ért. Mert ez konkrétan egy elhúzott, sokszor kimondottan kellemetlen limonádé, ami ráadásul a trailerrel átveri a nézőt,

De nem is ez a fő probléma, maga a film meg nem katasztrófa. Semmilyen. Sem a képek és beállítások, sem a színészek nem rosszak, inkább csak többnyire átlagosak, és talán Ryan Reynolds felesége, Lively, azaz Lady Deadpool az, aki igazán kiemelkedik a középszerből, miközben Baldoni is egész hihető. De csak hősszerelmesként, mert kibontva a történet már nem ugyanaz, mint amit a trailer sejtet. Amúgy annyira klisés a „rendkívüli szépfiú vagyok, amúgy meg idegsebész”, hogy az már fájdalmas. 

A bántalmazó kapcsolatból meg inkább csak annyit látunk, hogy egy szörnyű terhet hordozó, messze nem alaptalanul féltékeny férfi egy-egy meggondolatlan pillanatában rosszul reagál egy nő tetteire, aki se nem őszinte, se nem határozott, inkább csak egy karikatúra a tipikus fanfictionökből és a korai Júlia és Romana kisregényekből. Alkonyat és A szürke ötven árnyalata pepitában.

Tudhattad volna

Tisztázzunk valamit: Ryle nem igazi bántalmazó, ahogy a megjelenített kapcsolat sem az. Mindkét szereplő csinál hülyeséget, amire a másik még hülyébben reagál, aztán így gerjesztik a hülyeséget tovább. Hogy mi ezzel a baj? Leginkább annyi, hogy a valódi bántalmazásnak pont az éle veszik így el, miközben azzal kéne foglalkozni, azt kéne példaként bemutatni. Könnyű egy megbánó és változásra képes férfi mellől kilépni a vadászhálóból, de egy igazi bántalmazónál ez nem ilyen egyszerű. Amikor minden nap degradálva elhitetik valakivel, hogy kevesebb, mint a másik fél vagy bárki más. Amikor nem tudnak gratulálni és a társukkal együtt örülni. Amikor a fizikai erő nem egy féltékennyé tett férfi hirtelen haragja, hanem a dominancia állandó bizonyítása és néha halálos fenyegetés.

Jó, a 2020-as, az HBO-nak készült Tudhattad volna Hugh Granttel és Nicole Kidmannel sokkal realistább és bátrabb, sőt jobb is volt, pedig sok szempontból az is csak kapargatta a felszínt. Az It Ends with Us – Velünk véget ér ezt meg sem próbálja, de cukormázas csajfilmnek jó ez is. Legalábbis sokaknak. Asszonyomat kemény fából faragták, de azt is jól tudja, hogy mi a bántalmazás, így inkább csak őt idézném azután, hogy Lily barátnőjével nagyon együtt tudott rezegni, ahogy néhány érzelmesebb pillanattal is, de összességében mégis azzal foglalta össze az élményt: „nekem kínos volt az egész”.

Nos, nekem is. Ettől még persze tetszhet valakinek, lehet is sikeres, csak az még nem jelenti azt hogy jó.