Pokol Béla a migrációs büntetésről: Ne fizessünk tagdíjat az Európai Bíróságnak!

nyitókép: a magyar–szerb határkerítés Hercegszántónál. Fotó: AFP / Kisbenedek Attila

Ismeretes: az Európai Bíróság (EuB) nyolcvanmilliárd forintos általános, illetve kétszázmilliós napi büntetést rótt ki Magyarországra, mert hazánk nem enged be illegális migránsoka. A példátlan döntés kapcsán Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója hosszabb elemzést közölt a minap, rámutatva néhány összefüggésre és kapcsolódásra a luxembourgi testület, illetve az ügyben eljáró bírói tanács kapcsán.

Mint írta, a szervezet az igazi uniós mélyállam: a bizottsággal vagy az EP-vel szemben kevésbé látható, de annál fontosabb és fortélyosabb szereplője az EU-s döntéshozatalnak.

Most épp az utóbbiról van szó. Szánthó szerint a valójában lopakodó jogalkotást végző bíróságot irányító elnök, a belga Koen Lenaerts a mostani döntés egyik előzményeként szolgáló migrációs ügyben az unióból történő kizárással fenyegette meg Magyarországot; főtanácsnok kollégája, az észt Priit Pikamäe pedig rendre hazánkat elmarasztaló indítványokat terjeszt elő – erre esetleges magyarázat lehet erős baloldali-liberális kapcsolati hálója. „És az öt bíró: a francia Bonichot, a ciprusi Lycourgos, a horvát Rodin, az olasz Rossi és nem utolsósorban a román Spineanu-Matei? Nos, fogalmazzunk úgy: Soros György nyílt társadalomról szóló elmélete őket is meggyőzte, hogy a határvédelem az egyébként is a »történelem szemétdombjára való nemzetállamok« felesleges luxusa.”

A dolgozat, illetve a bírói döntés kapcsán megkerestük Pokol Béla volt alkotmánybírót, aki rámutatott: nagyon nem mindegy, hogy az adott ügyben melyik bírói tanács dönt, illetve előadóként ki jegyzi közülük az ítéletet megelőlegező előterjesztést.

Visszásságok az Európai Bíróságnál

A bíróság elnöke, illetve elődei minden kontroll és korlát nélkül döntik el, ki legyen az előadó bíró. „Amikor lényeges döntést kell hozni, feltehetően mindig megnézik, hogy a döntő bírói tanácsi többség a »mi kutyánk kölyke« legyen – lényeges ügyekben nincs tehát függetlenség.”

Vagyis ha valaki „rosszul”, azaz a vezetésnek nem tetsző módon dönt, később nem kap kiemelt ügyekben annyi feladatot. Szignálás – ez a jogkör neve. Pokol szerint a jogállamiság legnagyobb sérelmét jelzi mindez, hiszen

„Ez ellen már régen fel kellett volna lépni, írtam is könyvet a témában, angol és dán kritikus kutatásokra alapozva. A bírói függetlenség ugyanis a független igazságszolgáltatás alapja, uniós szinten is, ami így most az EU legfőbb igazságszolgáltatási szervénél nem teljesül. Ehelyett propaganda-anyagokat csinálnak” – fogalmaz Pokol Béla.

A professzor szerint most lényegében pofon csapták Magyarországot, de ez a döntés legalább jó apropó lehet arra, hogy felhozzuk, asztalra tegyük az anomáliát.

Erős választ javasol Pokol Béla

Közben a közös piaccal kapcsolatos, gazdasági kérdések feletti joghatóságot meghagyhatnánk, ami a bíróság alatt dolgozó, úgynevezett törvényszék feladata” – érvel Pokol, rámutatva: a bíróság döntéseivel szemben jelenleg még fellebbezési lehetőség sincs. Tehát nagy a tét. „Elfogadhatatlan az elnök túlhatalma, a mostani, a migráció kapcsán született döntés mértéke is mutatja a dolog jelentőségét.”