Nem hiszek az ostoba Fidesz-szavazó mítoszában

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

„Egy hónappal ezelőtt azzal kezdtem itt a Telexen a véleménysorozatomat, hogy a reményről és a remény hiányáról szeretnék írni, különösen a fiatalok között. Az EP-választáson láttunk valamit, amit a remény diadalának lehet nevezni: egy hirtelen feltűnt, jó svádájú fiatalember magával ragadta az ellenzéki szavazók jelentős részét. Programot nem adott, jelentős újdonságot nem mondott, bár nagyon határozottan a centrumba helyezte magát, igényt tartott a nemzeti jelképekre és nem borult le a balliberális szent tehenek előtt, tehát összességében akkor is a jobbközépre lőhetnénk be, ha nem tudnánk, hogy a Fideszben szocializálódott korábban. Ez a siker egyben nagyon nagy pofon az ellenzék pártjainak.

A most már »hagyományosnak« nevezhető ellenzék főként Európával kampányolt. Csakhogy egy fiatal magyar szavazó világképét ma nem az határozza meg, hogy milyen a viszonya Európával, hanem az, hogy milyen a viszonya a kialakult magyar kapitalizmussal. Az EP-választás persze elvben Európáról szól, de a gyakorlatban belpolitikai szimpátiaszavazás. Európa egy távoli bürokrácia, amelynek jótéteményeit már adottnak tekintjük. Hogy mi történik az Európai Parlamentben, az láthatólag nem nagyon mozgatja meg a magyar szavazót.”

***