Nyitókép: Balint Szentgallay/Getty Images
„Magyar Péter híveinek visszatérő érve, hogy három hónap alatt több embert mozgatott meg, mint a parlamenti ellenzéki pártok 14 év alatt, és 30 százalékos eredményt ért el, míg azok együtt alig lépték át a 10 százalékot.
Ennek valódi okairól is említek néhány szót, amire nem Magyar Péter vagy más messiás a megoldás, de ezúttal elsősorban a jelenség egyik aspektusáról, az ún. «ellenzéki sajtóról» szeretnék szólni. Még akkor is, ha újságíró nem szívesen kritizál kollégákat.
Abban a közhangulatban, amikor mindenki megmondja, ki érett meg a pusztulásra, s ki maradhat, ki nem, nem hallgathatunk az Orbántól független sajtó állapotáról, mérhetetlen züllöttségéről, etikátlan romlottságáról, amely legalább annyira megérett a pusztulásra.
Úgy szoktam érzékeltetni, hogy
ha a kecskémnek olyan sajtója lett volna, mint Magyar Péternek, akkor a kecském is 30 százalékot kapott volna, vagy még többet, mert az én kecském nem hazudik naponta, nem tagadja a jogállamot, tiszteli a sajtószabadságot.Az én kecském nem jár éjjel nőket zaklatni, nem részegedik le, nem bántalmaz senkit, hanem békésen szunyókál a szalmában.
Az én kecském nem váltogatja az elveit, nem igazít mindent a hallgatósághoz, nem csal, hanem mindenkinek ugyanúgy mekeg.
Az én kecském nem a Finkelstein-istálló tanítványa, nem populista, nem demagóg, lehet vele értelmesen beszélni, nem harap, nem gátlástalan és főleg nem arcátlan. A kecském nem bosszúálló, senkit nem fenyeget, nem mutogatja magát, ellentmondást tűrő, kedves.
Az én kecském soha nem volt a NER élősködője, nincsenek diktátori hajlamai, nem önző, nem nárcisztikus és nem pénzéhes, emellett tartja a szavát. Nem vesz át EP-mandátumot kizárólag a pénz miatt, hanem megelégszik egy fej káposztával, amiből még marad is.
Mindezek a tulajdonságai 8 százaléknál többet nem tennének lehetővé, az üvegplafont nem tudná áttörni, ha nem lenne egy olyan sajtója, mint Magyar Péternek.
Mert Magyar Pétert a függetlennek mondott erkölcstelen sajtó építette fel és ültette a megvezetett nép nyakára.
Ha a sajtó elvégezte volna a feladatát, Magyarra már senki nem emlékezne, csak úgy, mint egy volt fideszes szélhámosra, szerencsevadászra. Ehhez nem is kellett volna gyűlölettel és ellenszenvvel viseltetniük iránta, mint ahogy 14 éve az ellenzékhez viszonyulnak.