Podmaniczkyt a legtöbben kedvelték, részben azért, mert mindenkihez volt egy kedves szava, ugyanakkor határozottan képviselte a véleményét, másrészt pedig kedvelték a bohém alkatáért is. A báró ugyanis kockás felöltőkben járt, a gomblyukában hatalmas piros rózsát hordott kiegészítőnek és szinte sosem hagyta el a várost, csak elvétve járt nyaralni. 1895 nyarán mégis így tett, hetekig nem látták a pestiek.
Mikor aztán visszatért és megdicsérték, hogy látszik, hogy kipihente magát, a következőt válaszolta: „Valóban? Pedig olyan sokáig nem láttam Budapestet!”
Podmaniczky emberségére jellemző, hogy amikor a szabadságharcos Révay Simon idős özvegye, arra kérte, hadd maradhasson az apró kis pesti házában, amíg él, s ne bontsák le az épülő nagy bérházak miatt, Podmaniczky írásba adta, amíg az özvegy él, a kicsi házhoz senki sem nyúlhat a főváros részéről.