Podmaniczky Frigyesnek köszönhetjük a budapesti csatornázást, a rakpartokat és a Nagykörút létrejöttét. Kétszáz éve látta meg a napvilágot a bohém báró.
Nyitókép: Podmaniczky Frigyes. Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság
Krúdy Gyula, a híres író egyenesen Budapest vőlegényének nevezte a halála után. Kétségtelen, sosem házasodott meg és a magyar fővárosra valóban szerelmeként tekintett. Podmaniczky Frigyes 1824. június 20-án született Pesten, s ha a történelem nem szól közbe, akkor talán az arisztokraták „unalmas” életét éli, lóversennyel, agárfuttatással. A jogásznak tanuló ifjú azonban 1848-ban szembe találta magát a történelemmel. Kitört a magyar szabadságharc és Podmaniczky számára nem volt kérdés, hogy fegyvert ragad. A huszárokhoz került, majd a levert forradalom után közlegényként sorozták be az osztrák seregbe.
Ezt is ajánljuk a témában
Kmety György még megmutatta, milyen lehetőségek rejlenek a magyar honvédségben, ám ekkorra a nagyhatalmak már döntöttek a magyarság sorsa fölött – akkor éppen orosz beavatkozás formájában.
Pokoli időszak volt mindez az életében, így miután leszerelhetett, az utazásba és az írásba menekült. Járt Oroszországban, Dániában, Svédországban, az úti élményeit pedig könyv formájában is megjelentette, s különösen a hölgyek körében lett népszerű.
Mindamellett Mikszáth Kálmán később úgy nyilatkozott, Podmaniczky nem volt kiemelkedő író. Ha az nem is, várospolitikusként maradandót alkotott, nem túlzás, hogy neki köszönhetjük azt, ahogyan a magyar főváros jelenleg kinéz. 1873-ban lett a Közmunkatanács alelnöke, a szervezet pedig az immár egyesített főváros fejlesztéséért felelt. Podmaniczky pedig nem tétlenkedett. Nem kevesebbet, mint a város csatornahálózatát, a Nagykörutat, a kiépített dunai rakpartot köszönhetjük a munkásságának. Mellette színházrajongóként elvállalta a Nemzeti Színház és az Opera intendánsi feladatait is. Ő volt például, aki elérte, hogy a Nemzeti Színházban a földszinten ne csak állóhelyek legyenek, hanem le is tudjon ülni a publikum.
Podmaniczkyt a legtöbben kedvelték, részben azért, mert mindenkihez volt egy kedves szava, ugyanakkor határozottan képviselte a véleményét, másrészt pedig kedvelték a bohém alkatáért is. A báró ugyanis kockás felöltőkben járt, a gomblyukában hatalmas piros rózsát hordott kiegészítőnek és szinte sosem hagyta el a várost, csak elvétve járt nyaralni. 1895 nyarán mégis így tett, hetekig nem látták a pestiek.
Mikor aztán visszatért és megdicsérték, hogy látszik, hogy kipihente magát, a következőt válaszolta: „Valóban? Pedig olyan sokáig nem láttam Budapestet!”
Podmaniczky emberségére jellemző, hogy amikor a szabadságharcos Révay Simon idős özvegye, arra kérte, hadd maradhasson az apró kis pesti házában, amíg él, s ne bontsák le az épülő nagy bérházak miatt, Podmaniczky írásba adta, amíg az özvegy él, a kicsi házhoz senki sem nyúlhat a főváros részéről.
Podmaniczky egy három szobás lakásban élt, reggel korán kelt és általában a Petőfi kávéházban reggelizett. Utána a város ügyeit intézte, ebédelni pedig a legtöbbször a Pannónia étterembe járt. Estig dolgozott a hivatalban, majd hazament, megivott egy pohár kakaót és tíz óra után már aludt is. És ez így ment hosszú éveken keresztül. Podmaniczky Frigyes végül hosszú életet kapott a sorstól és 1907-ben, 83 éves korában aludt el örökre. Mikor meghalt, sokan azt gondolták, nem kell róla utcát elnevezni, hiszen már évtizedekkel korábban megtörtént. Igen ám, de a
ma is létező Podmaniczky utcát nem róla, hanem a nagybátyjáról nevezték el, aki hatalmas földterületet adományozott a városnak a Városliget környékén.
Podmaniczky Frigyest aztán elfelejtette a világ, 1945 után, a kommunista rendszerben fel sem merülhetett az életműve, a rendszerváltás után aztán már teret neveztek el róla Budapesten. A bohém báró tett annyit a fővárosért, hogy megragadjon a neve az emlékezetben.
Fogalma sincs Budapest működéséről, ahhoz van képessége, hogy reality-szereplő legyen, pocsék ember, a legsötétebb kommunista időket eleveníti meg – írják a Tisza Párt elnökéről.
„Mentő és rendőr is volt a helyszínen, felvételt le is foglalták” – írta a lap olvasója.
Elég a titkos paktumokból!
A Főpolgármesteri Hivatal sajtóosztályának tájékoztatása szerint a patkányok mellett megugrott a mezei egerek és pockok populációja is.
Szentkirályi Alexandra szerint Magyar Péter nincs tisztában azzal, hogy mekkora a főváros költségvetése, hogy működik a Budapesti Közlekedési Központ és a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság.
Félelmetes képsorok érkeztek.
A jogtudós ismét nekiment a TISZA-vezérnek.
Több mint négymillióan maradtak áram nélkül, becslések szerint a kárösszeg meghaladhatja az 5 milliárd dollárt.
