A kritika ugyanis nem egyenlő a megsemmisítés vágyával. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban nem pusztán tájékozatlan, alighanem elfogult értelmiségiek, véleményvezérek és a jórészt muszlim kötődésű bevándorlók szavazataira hajtó poszt-liberális politikusok gyógyszere elgurult, s ennek lehetnek még beláthatatlan következményei.
Az LMBTQI- meg transzjogokért, no meg a teljes klímasemlegességért folyó NGO-célok mellé megérkezett az Izrael Állam földről való eltörlésének vágyával kacérkodó agenda is,
mondván: az ország népirtást hajt végre, vesznie kell. Vagyis az érintett agitátorok egy táborba keverednek az Izraelre drónokat és rakétákat küldő muszlim teokratikus állammal, Iránnal és társaival, ahol az élet egyéb területét érintő elképzeléseik okán az utcán alighanem kőzápor várna rájuk.
Javaslom a Teheránnal Izrael elpusztítása tekintetében egy követ fújó mozgalmároknak, bódult diákoknak és oktatóknak, no meg néhány túlhajszolt Soros-szervezetnek: színes zászlóikkal és zöld gondolataikkal ne kóricáljanak Teheránban vagy Rijádban!
Persze nem is teszik, elvannak a szójalattés nyugati jólétben.
Nem árt tudniuk amúgy azt sem, a zsidó állam valójában emberi jogok és demokratikus értékek tekintetében jóval közelebb áll hozzájuk, mint a valóban meggyötört Gáza vagy Ciszjordánia.
Persze valahogy ugyanezek a körök vannak most oda a háborús őrületért is – a világ bizony kezd kifordulni magából. Itt lenn az ideje némi stratégiai józanságnak!