Netanjahu: Nincs igazságosabb Izrael Gázában vívott háborújánál
„Semmilyen Izrael-ellenes döntés nem akadályozza meg Izraelt abban, hogy megvédje állampolgárait” – tette hozzá a kormányfő hivatala.
Csak fenyegetnek, aztán sosem cselekszenek.
Nyitókép: Charly TRIBALLEAU / AFP
Tüzes véleménycikkben küldte melegebb éghajlatra a Columbia Egyetem vezetését a New York Post újságírója, Rikki Schlott. Leszögezte: ahogy az egyetem vezetése által a tüntetőknek kiszabott határidők „közeledtek és elmúltak, az szégyenletes volt”. Szerinte azzal, hogy a palesztinpárti sátortábor felszámolására határozott határidőt szabott az egyetem vezetése,
úgy tűnt, hogy „bátran kiállnak a folyamatos diáktüntetések ellen – aztán teljesen becsicskultak”.
Minouche Shafik, az egyetem elnöke hétfő reggel még határozottan bejelentette: az egyetemen április 17. óta táborozó diáktüntetőkkel folytatott tárgyalások nem jártak sikerrel, az intézmény pedig a tüntetők követeléseivel ellentétben nem fog kiszállni izraeli érdekeltségeiből. Shafik aztán határidőt is szabott a táborozóknak: délután két óráig fel kell számolni a „felszabadított zónát”, azaz a sátortábort, ellenkező esetben a hallgatók jogviszonyuk felfüggesztésével számolhatnak.
A hallgatók azonban – mint Schlott írja – „kételkedni látszottak abban, hogy a vezetés valóban meg is lépi ezt majd”, hiszen már több határidőt is elengedett az intézmény anélkül, hogy bármit tett volna. Fél kettő körül aztán a táborozók elkezdtek sorfalat állni, és azt skandálni, hogy „disclose, divest, we will not stop, we will not rest” – azaz az egyetem hozza nyilvánosságra izraeli pénzügyi érdekeltségeit, majd adja el őket, mert addig nem hagynak nyugtot a tüntetők.
A tábor bejáratát közben narancssárga „TANTESTÜLET” feliratú mellénybe öltözött oktatók kezdték őrizni.
Schlott úgy látja: „ez lett volna a pillanat, amikor a Columbia vezetésének erősen ki kellett volna állnia, betartatnia az iskola szabályait, és elsöpörni a tábort”. Ehelyett „délután két óra jött… és ment. Semmi sem történt.” Az egyetem biztonsági szolgálatát nem lehetett látni, a New York-i rendőrség pedig „készen állt és arra várt, hogy segíthessen, de a campuson nem voltak jelen – ezt az egyetemnek magának kellett volna engedélyeznie, hiszen magánterület”. A hallgatók cserébe
azt üvöltözték, hogy „globalizáljuk az intifádát”, valamint hogy „a folyótól a tengerig szabad lesz Palesztina”.
Rikki Schlott úgy látta, hogy „a mosdatlan hallgatók és a napon tálcaszám sülő ételek szaga borította be a campust, miközben a tüntető diákok torkuk szakadtából üvöltöttek, és helikopterek zúgtak fölöttük:
ez a legkevésbé elitegyetemhez méltó dolog a vizsgaidőszak közepén, amit csak el lehet képzelni”.
Az újságíró azt írja, végül estére kezdett el az egyetem hallgatókat felfüggeszteni, de a tábor még mindig állt, és a vezetés most abban reménykedett, hogy a könyvtári mosdók lezárása majd távozásra készteti a táborozókat. „Shafik egyetlen bátor dolgot csinált: kipucolta az első tábort a kettővel ezelőtti csütörtökön. Több mint száz hallgatót bilincselt meg a New York-i rendőrség, és alaposan figyelmeztették őket arra, hogy megszegik a campus szabályait”. De aztán „az elnök hagyta újra felépülni a tábort – és szinte semmit sem tett azért, hogy megállítsa azt.”