Nyitókép: Geoffroy VAN DER HASSELT / AFP
„Erről a buditetőről beszél Macron, és közben maga is elhiszi, hogy igazat mond. Holott hazudik. Mindenben és mindenről. Az európai érdekekről éppúgy, mint az oroszokról. S ha amúgy az fáj neki, hogy az afrikaiak kezdik unni ezt az egészet, és a Wagner-csoport mozgolódik Afrikában, akkor tehet egy szívességet, elnök úr. S csak ismételni tudom önmagam: menjen az elnök úr harcolni maga Ukrajnába. Jegyzem meg továbbá, hogy én ma már egyetlen olyan embert sem engednék magas döntéshozatali pozícióba, akinek nincs gyereke.
Ugyanis a legutolsó kapcsolódási pontunk az örökkévalósággal és a jövővel – Istent megöltük, ugye – a gyerekünk maradt. Akinek nincs, végképp bezárta magát a pillanatba, s az ilyennek tényleg semmi sem drága. Az ilyen könnyedén vágja magát heroikus pózba, hogy elküldje a mások gyerekeit meghalni a semmiért. Évi ötszázmilliárd Afrikából elrabolt dollárért…
Ülök a teraszon, szemben az Etna, ragyog a nap. A Keresztapa idejében még volt a bűnnek valami rendje és voltak szabályok.
Ma már nincsen semmi, csak az »eszme« és megannyi ocsmány hazugság. S a legocsmányabb mind közül ez az »európai érdek«, érdekközösség meg az európai eszme. Vagy tudunk ezen sürgősen változtatni, vagy vége lesz. Ennek is vége lesz. És nem fog hiányozni senkinek.
Csak annak a maroknyi »őrültnek« és »illiberálisnak«, akik képesek voltak tovább látni az orruknál. De hát őket most éppen megbélyegzik, megvetik, kiközösítik, büntetik.
A normalitás pedig szűkölve várja, mit köszönhetünk majd a következő mészárlásnak.”