Kellenek a közösen megélt történetek: a Petőfit alakító Berettyán Nándor a Mandinernek

Könnyen tudott azonosulni Petőfi szerepével?

Egy szerepnél az ember már jóval a forgatás előtt elkezdi keresni magában a figurát. A ritmusát, a gesztusait, a viselkedését, ráadásul mi, színészek nagyon sokat próbáltunk a film kreatív producereivel, Rákay Philippel, Szente Vajkkal és a rendezővel, Lóth Balázzsal. A kreatív műhelymunka után pedig azt hiszem meg tudtam formálni a szerepet úgy, ahogyan szerettem, szerettük volna – mondja Berettyán Nándor, aki Petőfi Sándort alakítja a történelmi filmben.   

A forgatás előtt milyen Petőfi-kép élt önben?

Mint sok gyerek, a lázadó, forradalmi Petőfivel találkoztam először életemben, aztán már tizenévesen megragadtak a tájversei. Alföldi ember volt, én is az vagyok. Emlékszem, 

Még középiskolásként aztán a debreceni Ady Endre gimnázium drámatagozatán színre vittük az Apostolt, ahol már egy egészen másfajta Petőfit ismerhettem meg Ő egyszerre volt lázadó és elmélyült, filozofikus alkat. 

A nagy történelmi személyiségeket általában körül lengi a pátosz, és mázsás szoborként látjuk őket. Hogy érzi, a Most vagy soha! meg tudja mutatni Petőfit, a hús-vér embert?

Valóban, Petőfi egy szoborszerű ikon a magyar történelemben, de ha filmet készítünk róla, akkor meg kell mutatnunk, hogy amellett, hogy egy kivételes történelmi személyiség volt, ugyanúgy szeretett, ugyanúgy voltak fájdalmai és örömei, mint nekünk. Arra törekedtünk, hogy Petőfit, az embert is megmutassuk. 

Még nem játsszák a mozik a filmet, de már most hallani, hogy biztosan tele van aktuálpolitikai utalásokkal…

Ki kell ábrándítanom azokat, akik ezt gondolják, semmiféle aktuálpolitikai utalás nincs a filmben. Nagyon veszélyesnek tartom, ha egy március 15-ről szóló filmet kurzusfilmnek bélyegzünk. Sokat beszélünk róla, mennyire közösségvesztett állapotban élünk. 

Vannak olyan történeteink, amelyek az alapjai a magyar nemzet közösségének. A Honfoglalás, Szent István, Mátyás király, Mohács és Rákóczi, pozitív és negatív történetek együtt. Ezeket sem kisajátítani, sem eldobni nem lehet, mert ezáltal destruáljuk a nemzetet is. Látja az ember, hogy az egész világban úgymond történetromboló, és ez által közösségromboló mozgalmak működnek a társadalmak polarizációja okán. De vannak olyan fundamentumok, amelyeket ha lerombolunk, akkor már nincs is miért küzdeni. Március 15. sem csak ennek vagy annak a kurzusnak a története, hanem mindenkié, a 15 millió magyaré.

Felkészült rá, hogy mégis támadni fogják a Most vagy soha!-t?

Nem örülnék, ha olyan térbe kerülne ez a film, amely méltatlan. Az persze más, ha a film kap kritikát. Ha mondjuk, valaki az én Petőfi-alakításommal szemben fogalmaz meg kritikát, az teljesen normális, ezzel szembe kell nézni, de azt nem szeretném, ha aktuálpolitikai megfontolásból támadnák a Most vagy soha!-t!

Ez a szerep a csúcs az eddigi karrierjében?

Filmben mindenképpen. Nekem megadatott, hogy 25 évesen a Nemzeti Színház színészeként a Csíksomlyói passióban Krisztust alakítsam, ráadásul úgy, hogy a csíksomlyói nyeregben adtuk elő. Most úgy érzem, annál az előadásnál nem tud fontosabb jönni az életemben. 

A Most vagy soha!-nál is érezte a felelősséget?

Nagy a tétje ennek a filmnek. Mert a magyar történelem egyik legfontosabb fordulópontját dolgozza fel. Ha az ember kitalál egy történetet, csinál belőle egy filmet, aztán nem úgy sikerül, mint remélte, akkor is megy tovább minden. De egy, a nemzet számára ilyen fontos témánál, mint a Most vagy soha!, ez nem történhet meg. Tisztában voltunk vele, hogy a márciusi ifjakról belátható időn belül nem készítenek másik filmet, tehát nekünk olyat kellett alkotni, amely időtálló és méltó a történelmi eseményhez. Ezt a törekvést a forgatás alatt mindenkin éreztem, a rendezőtől kezdve a statisztákig. 

Ön számára melyik a Most vagy soha! csúcsjelenete?

Több emlékezetes jelenet is van benne. Amikor a Pilvaxban szavalom a Nemzeti Dalt, vagy amikor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állok, de Petőfi és Szendrey Júlia közös jelenetei is nagyon fontosak számomra. 

Gyanítható, hogy a Most vagy soha! március 14-ei bemutatója után sokan megismerik majd az utcán. Várja már?

Nem csak hiedelem, hogy a legtöbb színész kifejezetten zárkózott ember. 

Persze mindenkivel próbálok emberien viselkedni, de ezek azért számomra sokszor nagyon zavarba ejtő helyzetek. Főleg, hogy tudom, sokan úgy lépnek majd hozzám, hogy Petőfihez jöttek, nem pedig Berettyán Nándorhoz.

Harmincegy éves, Katona Kinga színésznő a felesége és van egy kislányuk is. Manapság nem szokványos, hogy valaki ennyi idősen férj és apa. 

Nálunk ez természetesen alakult így. Kinga és én is szerettünk volna gyereket, nem azt néztük, hány évesek vagyunk. Örül az ember a szakmai sikereinek is, de azért ők a legfontosabbak.

A filmben a testvére, Berettyán Sándor is szerepet kapott, ő alakítja Degré Alajost, a márciusi ifjak egyikét. Fura volt vele forgatni?

Egyáltalán nem, a bátyámmal hosszú közös történetünk van. Egy csapatban fociztunk, egy középiskolába jártunk, együtt voltunk egyetemisták és a Nemzeti Színházba is együtt kerültünk. Már-már természetesnek vettem, hogy ő is ott van a forgatáson. 

Ön szerint mi a legfontosabb üzenete a Most vagy soha!-nak?

Abban reménykedem, hogy aki megnézi a filmet, azt szűri le magában, hogy a márciusi ifjak alázattal és hittel micsoda teljesítményre voltak képesek. A hősök példája pedig a mai kor fiataljának is erőt adhat.

Nyitókép: Berettyán Nándor Petőfi szerepében a Nemzeti Múzeumnál. Fotó: Forum Hungary