Karsai Dániel és társai meggyőződésem szerint boldogan szeretnének élni, és boldogan, emberhez méltó módon akarnak meghalni. A szenvedés, a betegségekkel való küzdelem csak akkor válhat áldozathozatallá bármelyikünk részéről, ha az örök élet reménye él a szívünkben, ha hiszünk a természetfelettiben, a csodákban. Ha egy társadalom tagjai közül sokan nem hisznek a csodákban, arról az adott emberi közösség keresztény tagjai is tehetnek.
Ha Magyarország legalább fele annyira keresztény lenne, mint amennyire ezt némelyek tényszerűen állítják, a húsvéti hétvégét ragyogó ünnepként, nagy örömben, közösségben, az örök élet iránti vágyakozással a szívünkben élnénk meg. Mindenki fel tudja mérni személyesen, a saját környezetében, mennyire igaz ez most ránk, magyarokra. Aki változást szeretne a jelenlegi állapothoz képest, bármikor tehet érte – önmagán kezdve a megújulást.”