Némileg hangzatosan, de valós indulatból teszem fel a kérdést: milyen ország ez?

„Hanyadszor és hiába. Hanyadszor próbálkozunk megérteni valamit abból, amit Orbán Iványi Gáborral művel, de képtelenek vagyunk bármit felfogni belőle. Mint ahogy arra is képtelenek vagyunk, hogy bármilyen hatást gyakoroljunk a miniszterelnökre: nem tisztességes dolog, ami a lelkésszel és iskoláival, hívei­vel, egyházával történik. Születhet bármennyi írás, szervezhetnek akárhány demonstrációt, Iványiék helyzete egyre rosszabbá válik. És mi meg itt állunk, tényleg tehetetlenül, fogyó reménnyel, a segítség parányi részét nyújtva, amely, mint látjuk, még a túléléshez is kevés.

Sokszor megírtuk már, sokszor próbáltuk felhívni a figyelmet ezekre a méltánytalanságokra, állapítsuk meg: lényegében nulla eredménnyel. Ezt az országot, úgy látszik, vajmi kevéssé érdekli a hátrányos helyzetű gyerekek sorsa. Sőt, a kormányzat még eszerint puszta passzióból vagy ki tudja, milyen okkal indokolt bosszúból még szegényebb, lehetetlenebb sorsba sodorja őket. Sokan beszélnek itt szociáldemokráciáról, ellenzéki pártok sora, még maga a hatalom is, de hát mindaddig csak szlogen marad az ilyesmi, amíg hasonló helyzetek előfordulhatnak az országban. Előállhat olyan helyzet, amikor egy üldözési hadjáratnak a szegény gyerekek a valós áldozatai.”

Nyitókép: MTI/Soós Lajos