„Furcsa, nagyon furcsa, de mégiscsak megtörtént pénteken, tizenkettő és egy óra között velem. A boltban éppen sorra kerültem volna a pénztárnál, amikor a hölgy felállt a kassza mellől, és méltatlankodva azt mondta, hogy elege van a mosdatlan, koszos emberekből, és most elmegy fertőtleníteni a kezét. Előttem egy idős parasztember fizetett ki két-három doboz sört, meg valami felvágottat. Nem nagyon figyeltem meg, de semmi különöset nem vettem észre, és ha előtte fél órával egy hivatalban nem teszik szóvá, hogy pár napja ott járt egy kollégám, aki nagyon büdös volt, azt hittem volna, hogy az idős parasztember ellen van a pénztárosnőnek kifogása.
Ami a kollégát illeti, ő is valami ügyet intézett. Nyilván neki is számot kellett húznia a bejáratnál, ahogy a biztonsági őr mesélte. A kolléga –legalábbis a hivatalos személy szerint – legalább olyan híres, mint én. Leült, és nem csak azért nézték az ügyfelek, mert híres, de megbámulták a koszos cipőjét, az ócska, pecsétes ruháját, és hát mindenki félrehúzódott mellőle, merthogy a kolléga büdös.