Horvátország
15:002024. június 19.
Albánia
Németország
18:002024. június 19.
Magyarország

Aggasztja önöket, hogy Novák Katalin „úgy viselkedik, mintha Erdély Magyarország része lenne”? Nos, talán nem kellett volna színmagyar területeket csatolni sosemvolt országokhoz

2024. január 16. 05:14

Soha nem fogjuk tudomásul venni a jelenlegi status quo-t. Ez természetesen nem jelent hadüzenetet; nem revizionizmus, nacionalizmus, délibábos ezmegaz, hanem tény.

2024. január 16. 05:14
null
Ungváry Zsolt
Ungváry Zsolt

Száznégy esztendővel Buda török kézre kerülése után, 1645-ben berontott Ibrahim szultán sztambuli palotájába a Ruméliai Hírnök tudósítója, és kétségbeesett dühvel jelentette: a magyarok – legyenek bár nemesek, katonák, parasztok, papok vagy tollforgatók – mind úgy tekintenek az elfoglalt területekre, Budára, Esztergomra, Kecskemétre, Pécsre, Szigetvárra, mintha az bizony magyar város volna.

Értesíteni kell az ENSZ-t, a cognaci liga tagjait, és elítéltetni velük a felháborító magyar revizionizmust, irredentizmust.

A budai vagy a temesvári vilajet mindig is török föld volt, a rudapithecus-oszmán kontinuitás bizonyítja, hogy itt mindig is a kalifa népe élt. Bármit is mondjanak a magyarok, mindörökké a félholdas zászló fog lengeni Buda, Fehérvár és Pécs felett. Micsoda hagymázas történelemszemlélet, még hogy magyar területek…

Nem tudom, vajon megtörtént-e a fenti jelenet, egy kicsit életszerűtlennek érzem, ámbátor hasonlóan kétségbeesett ostobasággal idézi az Evenimentul Zilei cikkében a Gazeta de Cluj főszerkesztőjét: „Novák Katalin úgy viselkedik, mintha Erdély Magyarország része lenne.

Hát igen.

Ezzel jó pár magyar király, hadvezér, művész és úgy általában a komplett magyar nemzet így van bő ezer éve. Mi a Kárpát-medencére (és csak arra, hiszen mi sose vágytunk gyarmatokra, kizárólag arra tartunk igényt, ami a miénk) úgy tekintünk mint Magyarországra.

Nevezhetjük Hungáriának, ha ezt könnyebben megemésztik.

A Kádár-kommunizmus önfeladásának (amikor a trianonozást éppen úgy üldözték, mint a szocializmus vagy a szovjetek bírálatát) legkésőbb 1990 áprilisában vége szakadt, amikor Antall József kimondta az evidenciát: lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát. Ezt mindannyian értettük, akik félremagyarázták, azok csak a szóban benne élő lényegüket adták (félremagyar; ezek ilyenek). Némi Medgyessy koccintós, Gyurcsányos kettősállampolgárság ellen uszításos kitérő után újra belezökkentünk a normális kerékvágásba, a Szabó Dezső-i „minden magyar felelős minden magyarért” irányjelzőt követve.

Nos, ha ez annyira zavarja őket, kényelmesebb lett volna nem elcsatolni színmagyar területeket sosemvolt országokhoz.

És ha már odakerültek, szembesülni kellett volna e fiatal országok államszervezésben még gyakorlatlan apparátusának azzal a felelősséggel, ami egy adott hatalomhoz tartozó emberekkel, a természeti és kulturális értékekkel együtt jár. Nemcsak a négyzetkilométer lett az övék, hanem egy csomó feladat is. A polgárok védelme, szabadsága, önkiteljesítésének, boldogságának, identitásának biztosítása; a műemlékek felújítása, utak építése, a természeti kincsek megóvása. Ha erre képtelenek, az ott élő (őshonos) emberek rosszul érzik magukat, akkor valamit nagyon rosszul csinálnak, amin illene eltöprengeni.

A határok megrajzolásakor senkit nem kérdeztek meg róla, akarja-e ezt; a magyarok közül senki nem ment önként Romániába, amely azóta is ellenségként bánik velük.

Mindenki, aki addig a történelmi Magyarország területén élt, az vagy oda született, vagy önként választotta (ő vagy felmenői) a helyet. Mi sosem asszimiláltunk erőszakosan (vagy nagyon kevéssé hatékonyan tettük), ami abból is látszik, hogy ezer év alatt kihalás helyett jelentősen gyarapodtak a szlovákok, amiképpen 6-700 év alatt a románok vagy 800 év alatt az erdélyi szászok is, miközben az utódállamok 100 év alatt megfelezték, sőt sok helyről eltüntették a magyarokat.

Tudor Pacuraru nyugalmazott hírszerző ezredes úgy véli, „a magyar államfő és a miniszterelnök mindegyik útját provokatív, nacionalista-soviniszta, sőt, revansista gesztusok kifejezésére használják”, ami „politikai hasznot hoz számukra Magyarországon” Reméljük is, hogy a hazai választók többségének ezek szimpatikus, tehát voksot hozó tettek, és közjogi méltóságaink nem hatéves kislányok fiúvá operálásának propagálásától remélik a szavazótábor bővülését.

Ezt is ajánljuk a témában

Ugyanakkor elismerjük, hogy román barátaink nehezen feloldható problémát vettek a nyakukba, ugyanis

a mi történelmünknek egy jelentős része ott zajlott, ahol most nagyra nőtt piros-sárga-kék trikolórokat lenget a román szájakból fútt passzátszél.

Mert nehézségekbe ütközünk, ha ezentúl az aradi vértanúk kivégzésének helyére Makóra visszük a virágokat, vagy Mátyás király szülőházát Pusztaszabolcson fotózzuk le, a madéfalvi veszedelemre Kiskőrösön emlékezünk, Dsida Jenő házsongárdi sírját Farkasréten koszorúzzuk, esetleg a kolozsvári egyetemet Szegedre telepítjük. (Hoppá, ezt meg is tettük, ahogy ideiglenesen Nagyszombatba került az esztergomi érsekség is, Pozsonyba az országgyűlés; a megszállt területekről a Magyar Királyságba…)

Nyilvánvalóan soha nem fogjuk tudomásul venni a jelenlegi status quo-t, amiképpen az apa férfi, a 2x2 négy, a világot pedig az Isten teremtette, bármit állítsanak ezekről fura kis zöld emberkék.

Ez természetesen nem jelent hadüzenetet; nem revizionizmus, nacionalizmus, délibábos ezmegaz, hanem tény. Hívhatták bár Népköztársaság útjának vagy November 7. térnek, attól az még Andrássy út volt és Oktogon. Idősebb honfitársaim emlékezhetnek, hogy így hívtuk a nyolcvanas években is, bár – tegyük szívünkre a kezünket – nem hittük, hogy a mi életünkben hivatalosan is vissza lesznek keresztelve.

Mindenhonnan van visszatérés, és mivel mi eredendően a szabad puszták lovas népe vagyunk, elsősorban nem helyhez kötött, lerombolható monumentális építményekben örökítjük tovább az értékeinket, hanem a hordozható kicsikben, de legfőként a szellemi javakban: a nyelvünkben, irodalmunkban, táncainkban, zenénkben, népművészetben, hagyományokban, a történelemben,

ezeket pedig versailles-i kastélyok puccos termeiben sem vehetik el tőlünk.

Aki pedig úgy érzi, hogy ez a szemlélet nem kellően objektív és távolságtartó, annak figyelmébe ajánlom Padányi Viktornak a Dentu-Magyaria előszavában írt gondolatát: „Egy egyetemes történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja is van, abszurdum. De egy nemzeti történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja nincs, szintén az.

(Nyitókép forrása: Novák Katalin Facebook-oldala)

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 229 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ToIeranciaterror
2024. január 16. 22:23
"Nem tudom, vajon megtörtént-e a fenti jelenet, egy kicsit életszerűtlennek érzem..." Biztosan nem történt meg, mert az iszlám tiszteletben tartja a vallásszabadságot, bármit hazudozik is össze erről a nyugati média.
Zokni
2024. január 16. 20:25
“Vallási, hitbéli meggyőződést tényként közölni hatalmas butaság...” - írja prexcv3jg7 (de miért pont hét?) eftárs. Persze. De az is, hogy Szerző olyan status quo-n kesereg, amit sem jog-, sem igazság szerint nem lehet megkérdőjelezni. Ráadásul külön szánalmas ez a ”…ki nem ugrál büdös román…” mentalitást erősítő értelmetlen lelkizés. Ez a szélsőjobbos hiszti.
Zokni
2024. január 16. 20:08
“…Nyilvánvalóan soha nem fogjuk tudomásul venni a jelenlegi status quo-t, amiképpen az apa férfi, a 2x2 négy, a világot pedig az Isten teremtette, bármit állítsanak ezekről fura kis zöld emberkék….” - írja a kliens. Sztem ne beszéljen többes szám első személyben. Mert ha volna olyan honfitársunk ezzel a véleménnyel, aki politikailag nem elfogult a kurzus mellett, és közvetlenül nem jut hozzá általa vélt vagy valós előnyökhöz, akkor az is elterjedhetne a magyarokról, hogy még az egyszeregyet is kiverte a fejükből a köpcös zsebdiktátoruk. A többi meg - mint ez a fityma is - azt hozza fel nyilván mentségéül, hogy hülyék azért nem vagyunk, ezért akár hülyeségeket is kimondhatunk és leírhatunk.
gacsat
2024. január 16. 19:39
Bár nekünk természetesen fáj, de Székelyföldö és Nagyváradon kívül Erdély jogosan van Oláhországban. Azé a föld, aki teleszüli. És közben ne felejtsük el, hogy a nálunk ájulva tisztelt magyar főnemesek, Bánfiak, vagy Hunyadiak telepítették tele Erdélyt oláhokkal. Engedelmesebb rabszolgák voltak. Olyan hegyoldalakat is megműveltek, ahová magyarok már nem mentek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!