A legértelmetlenebb halál, a leggátlástalanabb száguldozók miatt – az Árpád hídi balesetről

A fél országot sokkolta az Árpád hídon történt hétvégi baleset: egy biciklis életét vesztette, miután két méregdrága, soklóerős luxusautó nyomott egy kövéret. A rendőrségi adatok szerint 130-150 km/óra sebességgel közlekedtek – az ominózus szakaszon 70 a megengedett.

A BMW és a Mercedes gyorsult, a kerékpáros tekert a biciklisávon, még szalagkorlát is védte és nem is gondolta, hogy mennyire rosszkor van mennyire rossz helyen. Az eddig ismertek szerint

Oda egy élet, a család gyászol, az emberek válaszokat várnak, egyes politikusok saját malmukra próbálják hajtani a vizet. 

Rendszerhiba

Amióta az eszemet tudom, mindig is vezetni akartam, előbb motort, majd autót – rendszeresen így is teszek, hiába a dugó. Sajnos rendszeresen látni, hogy sokan nem élvezeti faktorként tekintenek a vezetésre, motorozásra, hanem mint feszültséglevezetésre, ez pedig sokak életébe került már.

Mindennek megvan a helye: a közutak pedig határozottan nem arra valók, amelyre a két vétkes használta aznap éjjel.

Ha csak minimális is, de van alapja a budapesti autósok üldözésének, hiszen aki egy kicsit is jártas az éjszakai közlekedésben, tudhatja, hogy ilyenkor rendszeresek a gyorsulási versenyek. A legtöbb esetben hiába a traffipax, a rendőrségi ellenőrzések sora, a legtöbb hobbiversenyzőt ez nem hatja meg, puszta szórakozásból sajtolják ki az utolsó lóerőket.

Nagyjából a baleset ugyanazon helyszínén fotózták le a vétkes Mercedest egy korábbi időpontban.

Már a rendszáma is beszédesen kezdődik: Race.

Ott a pályanap, az már nem menő?

Több tucat versenypálya van akár a főváros közvetlen közelében, akár országosan is, amit bárki ki tud bérelni, ha ki akarja próbálni, mit tud az autója. Erre találták ki őket, nyilván az sem veszélytelen üzem, de mennyivel biztonságosabb és felelősségteljesebb, ha valaki ott akarja kipróbálni, mit tud a sok tízmilliós autó a sok száz lóerővel.

A hétvége óta próbálom megérteni, mi szükség volt arra, hogy az Árpád hídon versenyezzen a két autós. Elhiszem, hogy hívogató a három sáv, autók nélkül. De a fizika mindig erősebb lesz, mint a vezetői képességek és az autók vezetéstámogató eszközei. Míg a versenypálya rendszerint tükörsima aszfaltcsíkkal rendelkezik, addig az Árpád hídra vezető szakaszról ez finoman sem mondható el, ezt bizonyára a BMW és a Mercedes sofőrjei is tudták. 

De már késő.

A probléma az, hogy elsősorban a fejekben van a probléma. Lehet vitatkozni a budapesti közlekedésszervezésről, de arra, amit a két sofőr művelt, nincs mentség. Ezek után vélhetően ülni fognak, nem is keveset: meg is érdemlik, ám ettől még nem oldódik meg a probléma, és egy elveszett élet nem hozható vissza.

A fejekben kell rendet tenni, hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elő – addig hiába a traffipax a fővárosban, a rendszeres ellenőrzések. Ez pedig nevelés, oktatás és egyéni felelősségtudat kérdése, ezt pedig egy főpolgármester nem tudja orvosolni.

Érdemes ellátogatni a baleset helyszínére: vasárnap estig még nem állították vissza eredeti állapotra a szalagkorlátot. Látható, milyen erővel történt a becsapódás: hátha ettől észbe kapnak az utcai versenyzők.

Nyitókép: MTI/Mihadák Zoltán