A legfontosabb: a logó
2009. április 19-i dátumot visel az a diasor, amelyben a szakemberek részletesen levezetik, hogy az NBH-nak miért van szüksége imázsváltásra, és ehhez mit kell tenniük. A projekt egyik első nagy lépése a logó lecserélése lett volna, amely a PC szerint eltávolítaná a szolgálatot a „katonai erőszakszervezetektől”.
Ehhez a turult és a Gyurcsány-korszakban üldözött Árpád-sávokat is el kellett volna távolítani a logóból, amelyhez új színvilágot és új szlogent is terveztek Somogyi Zoltánék.
A '90-es és 2000-es években a hazai marketing- és píárszakma Szent Grálja volt a logó, ami természetesen fontos lehet számos szempontból, ám egy áru vagy szolgáltatás silány voltát aligha tudja palástolni. Az szinte bizonyos, hogy egy egyedi, felismerhető logóra szüksége van egy üzleti vállalkozásnak, de kérdéses, hogy ez az állami szolgáltatások esetén is így lenne-e. Vajon többen járnának Kormányablakba, ha szebb lenne a logó? A kérdés költői.
„A Nemzetbiztonsági Hivatal színvilágának az alábbi feltételeknek kell megfelelnie: nyugalmat, erőt, letisztultságot, semlegességet kell sugároznia” – írták Somogyi Zoltánék nagy tudású szakértői. Ennek megfelelően állították össze az általuk javasolt logókat, egy turulosat és egy turul nélkülit, bár valószínűleg joggal tartottak attól, hogy ha kikerül az NBH totemállata a logóból, abból botrány lehet.
Titkosszolgálati píár
A Political Capital szakemberei azt tanácsolták, hogy az NBH nevezzen ki szóvivőt és kommunikációs igazgatót, tartson sajtótájékoztatókat, sajtóreggeliket, tudományos igényű konferenciákat, rendezzen „oktatási turnét középiskolákban”, jelentessen meg kiadványokat, brosúrákat, illetve nyisson egy múzeumot, valamint készítsen imázsfilmet. A PC szerint jó ötlet lehet „nyílt nap” és „épületbejárás” szervezése. Ez utóbbi kapcsán jegyezték meg forrásaink, hogy ez „csodás ötlet”, ami sok lehetőséget tartogatott volna a külföldi hírszerzők számára is.
A PC tanácsairól részletesen kérdeztük a lapunknak nyilatkozó egykori NBH-tiszteket, akiknek egyöntetűen lesújtó véleménye volt a Somogyiék által adott javaslatokról.
Egy szóvivő jó ötletnek tűnhet, de mi van akkor, ha egy szervezet az általánosságokon túl semmilyen konkrétumot nem oszthat meg a nyilvánossággal? Nos, ilyenkor a sajtóesemény kabaréba fullad, ugyanis az újságírók hiába tesznek fel kérdéseket, a válasz mindig ugyanaz lesz: „erről sajnos nem beszélhetek”. Hasonló probléma merül fel a sajtóreggelik kapcsán: hacsak a titkosszolgák nem határozzák el magukat, hogy államtitkokat adnak ki, akkor aligha adhatnak tájékoztatást az újságírókat érdeklő ügyekről. A nyilvános kiadványok, publikációk, turnék és konferenciák mind azzal járnak, hogy az NBH munkatársai beazonosíthatóvá válnak, amit szakmai kötelességük elkerülni. A kémelhárítók már a kiképzésük során is azt tanulták: ha látnak valahol egy fényképezőgépet kattintásra készen, forduljanak el a másik irányba.