Ellenzéki viszonyok és iszonyok 2023-ban – ahogy a politikai elemzők látják

A 2023-as év nem hozott drámai fejleményeket, változásokat a hazai politikai életben. A kormány stabilan működött, a gazdasági problémák leküzdésére fordította legfőbb energiáját, és az esztendő végére komoly eredményeket ért el. A Fidesznek hullámzó volt a támogatottsága – ez törvényszerű a választásokat követő esztendőben –, de toronymagasan vezeti a népszerűségi listát. Ha most tartanák az országgyűlési választást, hatalmas fölénnyel – talán újra kétharmados mandátumtöbbséggel – megnyerné azt.

A DK megőrizte az egyértelmű vezető helyét, de a 16-18 százalékos sávból nem tud kitörni. A Jobbik nyáron bejelentette, hogy leválik a szivárványkoalícióról, a Momentum váratlan támadást indított Gyurcsányék hazugságkultúrája ellen, de az önkormányzati választáson együttműködik velük. Az LMP – pontosabban Ungár Péter társelnök – az utóbbi hónapokban a DK-hoz dörgölőzik. Az MSZP a létéért küzd, nem sikerült elérnie, hogy közös EP-listán induljanak a balliberális erők, az erejükhöz képest azonban váratlanul jó dealt kötött Gyurcsányékkal az önkormányzati választásra. A Párbeszéd pedig gyakorlatilag csak papíron létezik, nem nagyon segített rajtuk az sem, hogy határozottan felléptek az akkumulátorgyárak építések ellen.

– Második Reformkör, Nép Pártján, Mindenki Magyarországa, Szocialisták és Demokraták – olyan politikusok vezérletével – Vona Gábor, Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Mesterházy Attila –, akik korábban viszonylag sikeresek voltak, de menniük kellett a korábbi pártjukból, vagy, mint Márki-Zay, a mozgalmukat futtatták fel.

Két politikai elemzővel az ellenzék – különös tekintettel az új formációkra – helyzetét, eddigi ténykedését, jövőbeni esélyeiket, lehetőségeiket tekintettük át. Kiszelly Zoltán egy interjú keretében mondta el a véleményét, Nagy Attila Tibor önállóan „vetette papírra” a gondolatait.

Az új pártok rossz stratégiát követnek, rossz brandeket építenek

Kiszelly Zoltán szerint 2023 végére háromosztatú ellenzéki térfél jött létre. Egyik a dollárbaloldal, amely abból a hat pártból áll, amelyek a tavalyi parlamenti választáson közösen indultak; bár tény, az együttműködésből a Jobbik most éppen kihátrálni látszik. A második az ellenzékváltó csoport, ennek tagjai a Kutyapárt, a Mi Hazánk, a Megoldás Mozgalom. S vannak azok az új pártok, amelyek a tavaly áprilisi voksolás óta jöttek létre: a Nép Pártján, a Mindenki Magyarországa Néppárt, a Szocialisták és Demokraták, valamint a Második Reformkör.

A Századvég Politikai elemzési igazgatója azt mondta, abban nincs változás, hogy 

Mindezt azzal a viszonylag egyszerű kommunikációs stratégiával érte el, hogy mindig az ellentétét mondja annak, amit a kormány, annak a feje, illetve a Fidesz. Ha például ez utóbbiak nemzetek Európájáról beszélnek, akkor Gyurcsányék Európai Egyesült Államokról. 

Ez a módszer eddig bevált a számukra Kiszelly szerint, hiszen a kormánnyal leginkább elégedetlenek, a türelmetlen szavazók őket támogatják – főleg jobbikos és szocialista szimpatizánsokat tudtak maguknak megszerezni –, így az előbb említett összes ellenzéki párt a Demokratikus Koalícióhoz, illetve annak elnökéhez képest kénytelen önmagát meghatározni. Ez még akkor is igaz, ha a politikai stílusuk, valamint Gyurcsány személye miatt a már sokat emlegetett 20 százalékos üvegplafont képtelenek áttörni, sőt mostanában nagyon megközelíteni sem.

– alapul véve a lengyel választási eredményeket, ahol az ellenzék három tömböt alakított ki – látszólag megpróbál távolodni a DK-tól. Ez azonban nem nagyon sikerül nekik, hiszen a lilák főpolgármester-jelöltje a Gyurcsányék által is támogatott Karácsony Gergely, és az önkormányzati választáson is közös jelöltjeik lesznek a legtöbb helyen – állítja az igazgató. 

Az ellenzékváltók, valamint az új pártok pedig eleve távolságot tartanak a Demokratikus Koalíciótól – s ezt el is hiszik nekik a szavazóik –, ezért lehetnek meglepően sikeresek. Az előbbiekhez tartozó Mi Hazánk stabilan és biztosan őrzi a 6-8 százalékos támogatottságát, és a legtöbb felmérés szerint a Kutyapárt is biztosan bejutna most a parlamentbe, de azt sem gondolták sokan, hogy a Megoldás Mozgalom 2022-ben eléri az 1 százalékot, mégis ez történt – mondja a kutató.

A Századvég igazgatója szerint ők nem nagyon számíthatnak arra, hogy az uniós választáson elérik az öt százalékot, s mandátumhoz jutnak, számukra inkább az a cél, hogy legalább egy százalékot kapjanak. Kiszelly úgy véli, ennek pedig többek között az az oka, hogy ezek a friss formációk rossz stratégiát követnek, rossz brandeket építenek, mert olyan pártnevet választottak – Szocialisták és Demokraták, Második Reformkör, Mindenki Magyarországa Néppárt, Nép Pártján –, amelyek nem köthetők szorosan az alapítók nevéhez, holott ők ismertek és korábban viszonylag sikeres politikusok voltak. Az igazgató úgy gondolja, sokkal eredményesebbek lennének, ha Mesterházy-, Vona-, Márky-Zay-, Jakab-listával indulnának, 

Arra a kérdésre, hogy az új pártok közül melyek kapaszkodhatnak meg, melyek lehetnek 5-10 év múlva is a belpolitika meghatározó résztvevői, Kiszelly azt mondta, azok, amelyek az uniós választáson jól szerepelnek – főleg, ha valamelyikük eléri az öt százalékon –, és az önkormányzatin is tudnak komolyabb pozíciókat szerezni. Ezért elhibázott lépésnek tartja, hogy Mesterházyék és Vonáék csak az uniós választáson indulnak, az önkormányzatin nem. A polgármester, a képviselők ugyanis segítik az adott településen a pártok jelenlétét a helyi közéletben, aminek országos kihatása is van. 

Ellenzéki viszonyok és iszonyok

Nagy Attila Tibor szerint a Fidesz erőfölénye a válság negatív hatásai ellenére megmaradt, bár támogatottsága néhány százalékponttal lement a kevésbé népszerű intézkedések – a KATA, a rezsicsökkentés szigorítása – és a pénzromlás következtében. Ám még így is a biztos szavazók körében 40-45 százalék közötti tartományban teljesít a Fidesz a közvélemény-kutatások szerint. A kormánypárt elsőségét tehát a jövő évi EP-választásokon jelenleg nem fenyegeti veszély, arra ugyanakkor ügyelnie kell, nehogy lemenjen a listás szavazati eredmény a lélektani 40 százalék alá, mert az érdemi gyengülés lenne a 2019-es listás, 52 százalékos eredményéhez képest. 

Biztató fejlemény számára, hogy mintha megindult volna a válságból való kilábalás és van remény arra, hogy egy év reálbércsökkenés után ismét nagyobb lesz a bérek vásárlóértéke, ám a közszolgáltatások – az egészségügyi ellátás, a posta vagy a vasút – zavarai nem vetettek jó fényt a kormányra. 

Az egykori ellenzéki összefogás (DK, MSZP, Momentum, Jobbik, LMP, Párbeszéd) össztámogatottsága érdemben nem nőtt a 2022. áprilisi eredményükhöz képest. Ezen ellenzéki pártok közötti politikai és emberi viszonyok romlottak az elmúlt másfél évben. Az összefogás kényszerétől megszabadulva még nyíltabbá váltak az ellentétek, amelyeket fokoz, hogy az európai parlamenti választásokat a pártok többsége egy előselejtezőnek tekinti, amelynek az a feladata, hogy nagy mintás, valódi téttel járó közvélemény-kutatásként végre egyértelmű országos helyzetképet adjon az ellenzéken belüli erőviszonyokról. 

A kicsivel jobban álló ellenzéki pártok – a DK és a Momentum – abban is reménykednek, folytatja az elemző, hogy mivel túl sok a szereplő a kevés megszerezhető európai parlamenti mandátumra, néhány párt nem fogja tudni elérni az ötszázalékos küszöböt, vagyis ezen pártok mögött nincs valós választói támogatottság, így el kell majd tűnniük a politikai életből. 

A Gyurcsány-pártnak a 2022-es eredmény eleve csalódás volt, lényegesen több mandátumban reménykedett a mostani 15 helyett. A később létrehozott árnyékkormány pont arra lett volna jó, hogy dominánssá tegye a DK ellenzéken belüli helyzetét, vagyis hogy az ellenzéki szavazók nagyobb része kész legyen rá adni a voksát, ám a Demokratikus Koalíció támogatottsága stagnál: a legjobb közvélemény-kutatási eredmények sem mérnek számára 19-20 százaléknál többet, de reálisabbnak tűnik a 15-16 százalékos körüli támogatottság, amely pont a 2019-es listás eredménynek felelne meg. 

sőt mostanra a párt került válságba: támogatottsága a parlamenti küszöb közelébe süllyedt, a polgármesterek sorra kiléptek a pártból, amely a szervezeti gyengülést is jelenti. Nagy Attila Tibor hozzáteszi: amennyiben nem sikerül sikerélményekhez jutniuk, akkor a belső feszültségek növekedése várható, amelyet csak tüzel a párt túlbonyolított alapszabálya, a testületek túlburjánzása (ez a klikkesedés táptalaja) és az elnökségi tagok visszahívásának lehetősége. A Momentum helyzetét bonyolítja a Magyar Kétfarkú Kutyapárt erősödése, amely keresztezi a Momentum érdekeit, ugyanis a Kutyapárt a Momentumhoz hasonlóan elsősorban a fővárosban és a nagyvárosban keresi a szavazóit. 

Az egykori összefogás többi pártja a parlamenti küszöb alatt van, vagy billeg akörül, bár Ungár Péter időt, fáradtságot nem kímélve, sorozatos médiaszerepléseivel elérte, hogy életet lehelt az LMP-be. A Párbeszéd helyzete reménytelen, egyedül biztos nem jut be az Európai Parlamentbe. Nem véletlen, hogy 

A kihívást fokozzák a az EP-választáson korábban nem induló új pártok, mert azok tovább szabdalják az ellenzéki szavazótortát, a Jobbikot pedig az Európai Parlamentből való kieséssel fenyegetik. Érdemi változást eddig nem hoztak ezek az új erők, de értékes szavazatokat vehetnek el az eddigi pártoktól, még úgy is, hogy ők nem jutnak majd be az EP-be. A Jobbik egykori radikális szavazóinak alternatívát jelent a Mi Hazánk, és esélyes legalább egy mandátum megszerzésére, húzta alá az elemző.

Nyitókép: Varju László, Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, MTI/Hegedüs Róbert

––