Az öreg Sorosnak története volt attól kezdve, hogy Schwartz Györgyként született Budapesten, hogy bujkált a nyilasok elől, hogy 1947-ben, végképp belátva, hogy Kelet-Európa menthetetlen, Londonba menekül, itt végez a London School of Economics-on, húsz év múlva már dollármilliókat keres Amerikában, 1992-ben pedig igazi tőzsdecápaként egymilliárd dollárt a brit fontválságon. Közben a Nyílt Társadalom Alapítványa 1979 és 2017 között 11 milliárd dollárt költ civil mozgalmakra és emberbaráti célokra. Magyarországon 1984-ben jelenik meg, előbb a szabadság bajnokaként ünneplik, már aki persze, mondjuk a Fidesz igen, majd a nemzet ellensége lesz, a szuverenitás gyilkosa, míg Romániában magyar revizionistaként tartják számon. Egy gazdag élet.
Ezzel szegény Alex aligha tarthat lépést. Született amerikaiként nem sokat érthet abból, ami apját vonzotta-taszította KK-Európában; elkötelezettsége, küldetése nincs, bár bizonyára kiváló menedzsere az alapítványi vagyonnak. NER-szempontból szinte értéktelen, pláne, hogy folyamatosan vonul ki erről a környékről, az új fókusz Amerika és Afrika. Velünk már nincs mit kezdeni. Hát innen kéne nyerni az agyzsibbasztóknak.
De miért ragasztották le Alex jobb kezét a felemelt mutatóujjal? Talán valaki arra gondolt, a felemelt ujj nem is annyira fenyegető, mint inkább figyelmeztető, hogy tényleg ne táncolj úgy, ahogy én fütyülök, mert bajba jutsz magyar, ergo egy tudathasadásos Soros-fiókát mutatott? Vagy nem is az övé volt a kéz, máshonnan lopták le, de aztán megszólalt bennük a jogtisztelet? Ez utóbbi a legvalószínűbb.”