Az LMBTQ-szervezeteknek nagy nemzetközi hálózata van – tette hozzá munkatársunk –, kezdve a részben az EU által pénzelt ILGA-Europe-pal. Ezek a szervezetek a szakirodalom szerint is a saját maguk által preferált irányba igyekeznek erőszakolni az egyes országokat. A céljaik is egyre radikálisabbak, először a dekriminalizáció, ami persze támogatandó, aztán a melegházasság, majd a transzneműség és a poliamória (többes szerelem).
A felvetésre, hogy mi lehet a következő, Szilvay azt válaszolta: az incesztustilalom (a vérfertőzés tilalmának) eltörlése egyértelműen napirenden van. Emellett az interszex embereket használja fel a transzmozgalom politikai eszközként, bizonyítandó, hogy létezik „harmadik nem”. A legtöbb transznemű ugyanakkor nem interszex. Az interszexualitáshoz sorolt rendellenességből sok van, de ezek legtöbbje nem teszi lehetetlenné az érintett biológiai nemének beazonosítását, a maradék pedig nem alkot „harmadik nemet”, és így nem „dekonstruálják” a férfi-női binaritást. „De hogy hol lehet a dolog vége? Nem tudom. Logikusan annyi genderkategória lehet, ahányan élünk a Földön, vagy még több is, hiszen létrehozhatunk újakat és megváltoztathatjuk saját genderünket bármikor.”