Diktatúra parlamentjében ülnek az ellenzéki pártok

„Még párat kell aludni a Mikulásig, de a Fidesz-KDNP már most sietett elhozni szeretett népének a Mikulást és a Mikulás-csomagot.

Litván György Mérei Ferenc nyomán a politikai rendőrség kódolására a »krampusz« fogalmát használta. A krampusz elnevezés Rákosi Mikulás kisegítőjeként, fegyelmezőjeként és fenyítőjeként vonult be a politikai folklórba. Azt javaslom, hogy ezt a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak nevezett, születési nevén valamikor Államvédelmi Hivatalként (ÁVH) dédelgetett ajándékot hívjuk mostantól mi is krampusznak, Orbán Mikulás kisegítőjének, fegyelmezőjének és fenyítőjének.

Ha eddig ment is a folyamatos vita arról, hogy minek nevezzük ezt a rendszert: diktatúrának, autokráciának, önkénynek, illiberális berendezkedésnek, hibrid rezsimnek stb., mostantól a vitát szépen lezárhatjuk, s megállapodhatunk végre az Orbán-rezsim becses elnevezésében: diktatúra. Nem XX. századi, nem az észak-koreai, nem a posztszovjet sztánok zsarnoksága, vagy az iszlamista államok teokratikus totalitarianizmusa, hanem a XXI. századi információs társadalom korszerű, a kvázi-parlamentarizmus és a látszat-választás díszletei és kulisszái közé bebútorozott »posztmodern utáni« diktatúra.

Sokszor volt már szó arról, hogy az ellenzéki pártoknak fel kellene állni és kivonulni a parlamentből. Tudom, jövőre választás, pénzek, egzisztenciák, miegyéb, de innentől kezdve már aligha tagadható: egy diktatúra parlamentjében ülnek, ami nagyjából 13 évig volt látszatparlament, ám már nem az.

Hanem a rendszer nagyon is valóságos, gusztustalan, szutykos paravánja, amelynek takarásában épül-szépül a diktatúra.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd