Orbán Viktor: Magyarország továbbra is a józan hang politikáját követi
Ukrán háború, nemzetközi elfogatóparancs, gazdasági semlegesség, nemzeti konzultáció – ezekről beszélt a Kossuth Rádióban a miniszterelnök.
Nem tudjuk megmondani, ha nem Orbán Viktor jön, jött-e volna valaki más véli az elemző.
Csizmadia Ervin politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója hosszú írást tett közzé a HVG oldalán, melyben Orbán Viktor miniszterelnök és Európa feltételezett konfliktusát próbálta a rendszerváltás körül történteket is felidézve megérteni.
A szerző úgy látja, hogy nem tekinthetjük kielégítő válasznak, ha azt mondjuk, hogy „Orbán kilépett a demokráciából, és immár nem demokrata politikus”. Hozzátette: ellenben a pártosodás, illetve a pártok funkciója felől nézve már találhatunk érdemibb magyarázatot. Írásában felhívta a figyelmet arra, hogy szerinte még senki nem beszélt arról, hogy Magyarországon a „pártokra vonatkozó nyugati tanítás milyen módon járult hozzá az orbánizmus megjelenéséhez”.
„Először persze azt kell mondanunk, hogy a korai időszakban »minden rendben« volt, hiszen a nyugatiak sem ambicionálták olyan nagyon a politika és a pártok megszűnésének nyugati stratégiáját. Realisták voltak, aminek azonban már a 90-es évek végén bejött egy korlátja.
Amikor ugyanis egyre többször elhangzott, hogy Magyarországon konszenzuális demokráciát kell építeni, akkor ez a kívánalom szembe találta magát a magyar realitással”
– fogalmazott a politológus.
Majd így folytatta: Ezt röviden úgy fogalmazhatjuk meg, hogy
a magyar helyzet egyáltalán nem volt érett a konszenzusra. S éppen amiatt nem, hogy a magyar pártpolitika történelme nem ért véget 1990-ben, sőt éppen akkor kezdődött újra.
Azonban ezzel kapcsolatban két kérdést is megfogalmaz az igazgató: „Vajon hogyan lehetett volna »közmegegyezni« akkor, amikor a Kádár-rendszer például nem működött jobboldal? Sőt. Nem működtek pártok sem. Vajon hogyan lehetett volna »elhagyni« a régi politikát, elfelejteni a pártok közötti konfliktusokat, amikor éppen csak megjelentek a pártok, és elkezdtek visszatalálni történelmi szerepükhöz?”
Nem tudjuk megmondani, ha nem Orbán Viktor jön, jött-e volna valaki más
– írta.
„Mindenesetre Orbán felbukkanása és a nyugati minta átültetésének egyre erősebb megkövetelése között határozott összefüggést kell megállapítanunk.
Amikor tehát Orbán Viktor kiválasztódik a vezető szerepre, ezzel a magyar demokrácia voltaképpen arról tesz tanúbizonyságot, hogy a nyugati pártmintát nem tudja alkalmazni. S ahogy megyünk előre az időben, egyre világosabbá válik, hogy a magyar jobboldalon formálódik mégis csak ki valami, ami a rendszerváltó nyugati pártideológia riválisa lesz, s ez a pártok fölötti mozgalom”
– olvasható Csizmadia írásában .
Nyitókép: Pier Marco Tacca/Getty Images