Nem én torpedóztam meg az MMA leköszönő elnökének tiszteletbeli elnökké választását, hanem az MMA tagsága élt a döntési jogával.
„Olvasom az Indexen, hogy a Magyar Művészeti Akadémia mai közgyűlésén megtorpedóztam Vashegyi György tiszteletbeli elnökké történő megválasztását. Ez már egy fokkal jobb annál, mint amit a cikk délelőtti, első változatában állítottak: szerintük ugyanis megvétóztam Vashegyi György díszelnökségét.
Ugyan már, nincsen nekem vétójogom, csak egy apró szavazatom. Az igazság az, hogy a napirendi pontokról való szavazáskor azt javasoltam, hogy azt a napirendi pontot, amelyik a tiszteletbeli elnök megválasztásáról szólt volna, napoljuk el a tavaszi közgyűlésre. Volt, aki a javaslatom ellen (Szentmártoni János), s volt, aki mellette (Bicskei Zoltán) szólalt fel. Miközben én sem a javaslatot, sem az érintett személyt nem minősítettem, Bicskei Zoltán egyenesen azt mondta (nem szó szerint), hogy nem szerencsés, ha a leköszönő elnökség és annak vezetője magára tesz javaslatot egy ilyen komoly pozíció esetében.
Megjegyzem, egyetértek Bicskeivel, de éppen a borítékolható komoly vita elkerülése érdekében javasoltam, inkább hagyjuk ma az egészet, majd egy új elnök (Turi Attila Kossuth-díjas építész) vezetésével kidolgozzák a tiszteletbeli elnök intézményrendszerének jelenleg nem túl világos, sok szempontból reformra szoruló kereteit. A turbulenciát az okozta, hogy Vashegyi elnök úr jelezte, ő csak most vállalja hat évre a tiszteletbeli elnökséget, tavasszal már nem. Tehát innentől kezdve úgy tűnt, nem is a napirendi pont sorsa az elsődleges kérdés. Végül a szavazáson 35 tartózkodás mellett közel háromszor annyian támogatták a javaslatomat, mint ahányan ellene voltak (148 igen - 50 nem). Azaz nem én torpedóztam meg az MMA leköszönő elnökének tiszteletbeli elnökké választását, hanem az MMA tagsága élt a döntési jogával.”
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner