Orbán Viktorral ugyanazokat az elveket valljuk, biztosan jóban lennénk – Végh Attila MMA-világbajnok a Mandinernek

Mennyit gondolkodott, hogy MMA-sként elvállalja-e az Erdei Zsolt elleni ökölvívómeccset? 

Öt percet. Először el sem akartam hinni, hogy megadatik nekem ez a lehetőség, de végül nem kellett sok, hogy átgondoljam és rábólintsak az ajánlatra. Tinédzserkoromat végigkísérték Madár címmeccsei, a családdal rendszeresen néztük a tévében, ahogy küzd az egyes szervezetek világbajnoki öveiért.

Végig tisztelettel álltam hozzá, de ezt éreztem a részéről is. Mindketten világbajnokok vagyunk a saját sportágunkban. Hiába vagyok magasabb, nehezebb és fiatalabb, mégiscsak Madár a bokszoló. Összességében büszke vagyok, hihetetlen élményben volt részem, noha a közönség nagyobb része Erdei Zsolt visszatérése miatt jött el. Az ovációból azonban én is építkeztem, magamba szívtam az arénában lévő energiát. Élveztem minden pillanatot, nagyszerű érzés volt ismét magyar közönség előtt bunyózni. Legutóbb a pályafutásom legelején, bő másfél évtizede történt velem ilyen. 

Magától értetődött, hogy a Felvidék himnuszának tartott Nélküledet választja a bevonulózenéjének? 

Bősről származom, imádott szüleim a mai napig ott élnek, én Dunaszerdahelyen születtem. Magyar gyereknek vallom magam, ide kötnek a gyökereim; nem Pozsonyba, hanem Győrbe jártunk moziba, piacra. Tisztában vagyok vele, mit jelent ez a dal a határon túli magyaroknak, így valahol magától értetődött a választás. A dunaszerdahelyi klubnál hatalmas kultusza van, összetartó erő és kapocs a magyarok számára. A DAC amúgy is különleges helyet foglal el a szívemben, fiatalon még dolgoztam is ott biztonsági őrként. Ott voltam a 2008-as botrányos mérkőzésen is, csak a szemközti oldalon.

Korábban és azóta sem éltem át hasonlót. 

A Madár elleni összecsapás után úgy fogalmazott, „ha összefogunk, senkinek nincs esélye ellenünk”. Mit értett ez alatt? 

Nem politikai üzenet volt, hanem meggyőződés. A magyarság akkor erős, ha nem hagyjuk magunkat szétválasztani, határon innen és túl ugyanazok az alapértékek tartanak össze minket. A szuverenitás nem elvont fogalom, hanem a megmaradás feltétele. 

Erősebb a magyarságtudatunk, mert nem adottság, nem evidencia a megléte, hanem megtartott érték. Folyamatosan keresem a kapcsolódást a magyarokkal, a magyarsággal, mert a határok ellenére egy nemzet vagyunk. Az ember korán megtanulja, hogy a magyarság nem magától értetődő állapot, hanem döntés. Nem zászlólengetés, inkább mindennapi kitartás. Nálunk ez nem identitáspolitika, egy életgyakorlat: hogyan beszélek, dolgozom, miként nevelem a gyerekeimet. A magyarság számomra nem hangos, hanem szilárd dolog. 

Ebből is merített lelkierőt, amikor a pályafutása során fel kellett állnia a mélypontról? 

Hozzájárult, ugyanúgy, mint az Istennel való kapcsolatom. Úgy vélem, a sport és az üzleti élet ebben a tekintetben hasonlít. Mindkettőhöz kitartás, állhatatosság szükséges, az lesz sikeres, aki fel tud állni egy ütés után. Feladni könnyű, de összeszedni magad és újra felvenni a kesztyűt egy nagy pofon után, az nem. Úgy érzem, nekem megadattak ezek a képességek, és vétek lenne nem használni őket. Miután 2013-ban megszereztem a világbajnoki övet, nem tudtam megvédeni, sőt utána még elszenvedtem három vereséget egymás után. Az a hullámvölgy mégis többet adott nekem, mint a csúcsig vezető út. Sokat tanultam, megismertem önmagamat, a környezetemet, és hogy kikre számíthatok. Ilyenkor dől el, milyen fából faragtak egy sportolót, és mire van hivatva. Akkor újra fel kellett építenem magamat, szinte elölről kezdeni a pályafutásomat, de meccsről meccsre szépen sikerült visszatérnem. Tovább erősödött a hitem, ami gyerekkorom óta az egyik pillére az életemnek. Akinek nincsen hite, az elveszett ember – ez különösen igaz az én sportágamban. 

Minden este imádkozom, anélkül nem alszom el. 

Miért tartja fontosnak kimondani, hogy konzervatív, katolikus értékrend szerint éli az életét? 

A hitem és az értékrendem iránytűként szolgál. Meghatározza a döntéseimet, az egész életemet. Szlovákia az utóbbi időben megosztott országgá vált.

Ennek ellenére sem bántam meg, hogy egy demokratikus országban elmondtam a véleményemet. Tavaly nyáron az önkéntes katonai szolgálatot is az államfővel teljesítettem, két hétig egy laktanyában zajlott a tartalékoskiképzésünk; reggel ötkor volt az ébresztő, és mentünk futni. Tanúsíthatom, az elnök mindent becsülettel végigcsinált, sőt az első két hét után még folytatta is a kiképzést. Az egyik vacsoránál olyan éhes voltam, hogy elvettem a tányérjáról a kolbászt. Csak mosolygott, és annyit mondott: „Nem gond, Attila, tessék!”

Változtatott a személyiségén az ismertség? 

Rengeteg munkával jutottam el a csúcsra, meg kellett küzdenem a trónért, ami formálta, erősítette a jellememet, de a gyerekkorom óta szilárd konzervatív értékrendem végig stabil maradt. Nyelvtudás nélkül szerencsét próbáltam Amerikában, dolgoztam osztrák zöldségfarmon, közben végig edzettem és hittem. Kizárólag az lebegett a szemem előtt, hogy a munka által fejlődjek. Sok lemondás után jutottam el az évszázad mérkőzéseként beharangozott, Karlos Vémola elleni meccsemig 2019-ben, amely tulajdonképpen megnyitotta az aranykaput az életemben.

Attól kezdve Csehországban és Szlovákiában is elképesztő méreteket öltött a népszerűségem, ráadásul nemcsak a sportban, de a média világában is. Azóta hívnak műsorokba. Szeretek bohóckodni, fontos viszont, hogy csak olyan produkcióban vállalok szerepet, amely minőséget képvisel. 

Többször említette, hogy rendkívül szoros a kötelék a szüleivel. Mit köszönhet nekik? 

Rengeteget. Gyerekkorunkban a gazdaságunkban folyamatosan azért dolgoztak, hogy a testvéremmel együtt semmiben ne szenvedjünk hiányt. Megteremtették a lehetőséget, de semmit nem erőltettek. A mai napig boldogságban élnek együtt, igazi példaképek számomra. A hatéves fiam és a négyéves lányom is rajong a szüleimért, majdnem minden hétvégét együtt töltenek, és csak magyarul beszélnek. 

A sportágválasztását miként segítették a szülei? Hogyan lesz valaki MMA-s? 

Bősön két sportág közül lehetett akkor választani: foci és birkózás. Mozgékony, eleven gyerek voltam, ötéves koromban birkózásedzésre kezdtem járni, de sokáig csak játékként fogtam fel. Később fociztam, majd ahogy nagyobb lettem, rá kellett jönnöm, hogy nem ez az én sportágam. Jöttek tehát a küzdősportok, a kempó és az MMA. 

Küzdősportolóként, friss katonai tapasztalattal a háta mögött tudja, mit jelent az éles helyzet, de következetesen hangoztatja, hogy mindenáron ki kell maradnunk a háborúból. 

A történelemből ismerjük, hogy a háború árát mindig az egyszerű emberek fizetik meg. Katonaként pontosan tudom, hogy nincs „tiszta” háború, nincs kontrollált pusztítás. Aki valóban ismeri az erőszak természetét, az mindent megtesz azért, hogy elkerülje. Aki volt már olyan helyzetben, ahol a rossz döntésnek súlya van, az nem beszél könnyelműen erőről vagy konfliktusról.

Ismerem az érzést a katonai kiképzésről, hogy milyen kezembe venni egy fegyvert és használni. Brutális, mire képes, de aki nem élte át, az nem tudhatja. A béke melletti kiállás nem gyengeség, hanem józanság. Orbán Viktor miniszterelnök tökéletesen látja a helyzetet, csak egyetérteni lehet vele a béke kérdésében. 

Nyitókép: Végh Attila/Saját Archívum