Vicces volna az egész, csakhogy ahányszor a bohózat szereplői kiutalnak egymásnak egy-egy méretes pofont, az valahogy mindig a mi képünkön csattan. A kabaré kényszerű nézőterén fogy a levegő, lassan a büfé is bezár, készletei kifogytak. Pedig egyre többen ülünk ott, az egyik ajtón ugyan a merészebbek szivárognak kifelé nyugati irányba, a másikon viszont jönnek be a szerencsétlen vendégmunkások, akik ugyan nem tehetnek semmiről, de az őket betelepítő kormányoldal és a nép hangját tolmácsolni kívánó ellenzék versenyt utáltatja őket.
Azt persze tudtuk, hogy Orbán nem véletlenül hozott össze olyan kusza kormányszerkezetet, amelyben vagy hatan is a gazdasággal foglalkoznak. Szereti összeugrasztani az embereit – Simicska óta tart a gazdaságpolitikai monopóliumtól – , hogy ne érezzék magukat biztonságban, és ő legyen fölöttük a mindenkori igazságosztó.”
Nyitókép: Ficsor Márton