A mandátummaximalizálás tekintetében hiába érvelnek racionálisan és logikusan a szocialisták, nagyon úgy tűnik, ebből jövőre nem lesz semmi.
Az MSZP kétségbeesetten küzd azért, hogy meggyőzze a szivárványkoalíció tagjait, hogy állítsanak közös listát az EP-választásra. Annak ellenére teszik ezt, hogy az elmúlt hónapokban minden ilyen próbálkozásuk totális kudarcot vallott, a (volt) szövetségeseik hol udvariasan, hol kíméletlen egyértelműséggel mondtak nemet, leggyakrabban arra hivatkozva, hogy ez a tiszta választás végre megmutatja, ki mennyit ér a politikai piacon.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha nem jön be a szocialisták kétségbeesett terve, és nem állítanak közös EP-listát az ellenzéki pártok, az az MSZP végét jelentheti, hiszen minimális esélyük van arra, hogy mandátumot szerezzenek.
Ennek ellenére a hétvégén Szegeden újra bepróbálkozott ezzel Kunhalmi Ágnes. A társelnök kijelentette, akkor versenyezhetne egymással az ellenzék, ha demokráciában élnénk, ha viszont most teszi, Orbán hátradől és kér egy kávét. Ha közös lista lenne, a Fidesznek ugyanannyi mandátuma lenne, mint az ellenzéknek, nem lehet kidobni 10-20 százalékot, mert valaki azt mondja, tisztuljon a terep – jelentette ki a szocialista politikus.
„Ha nem megyünk együtt, óriási árat fogunk fizetni. A legdurvább, hogy Orbán úgy mehet vissza az Európai Parlamentbe, hogy megint kétharmada lett. Ha nem lesz közös lista, az MSZP el fog indulni, és akkor mindenütt az országban el fogom mondani, hogy magyarázat van, de mentségük nem lesz” – fenyegetőzött óvatosan, majd beszólt a DK-nak, hogy a házi feladatot nem akkor végzi el egy ellenzéki párt, ha óriásira nő, hanem ha felismeri azt, mi a teendő abban a történelmi helyzetben, amikor az ellenzéknek megmaradni is nehéz. S azt is elmondta, DK-szavazók állítják meg a boltban azzal, hogy fogja össze az ellenzéket. Kunhalmi Ágnes szerint,
„Orbánt mi vissza fogjuk szorítani, amennyire lehetséges”
– fogalmazott a jövő évi választásokkal és az ellenzéki együttműködéssel kapcsolatban az MSZP társelnöke.
De ugyanazt mondja a többi pártvezető is, akik az utóbbi hetekben valóban nyakukba vették az országot és úgy fest a dolog, mindent egy lapra tesznek fel, hogy meggyőzzék az embereket, léteznek, lehet még szegfűs elvtársakra számítani. Ugyanakkor ez az aktivitás azt is jelzi, hogy ők sem nagyon bíznak a többiekkel történő megállapodásban, tehát arra számítanak, hogy egyedül kell megküzdeniük, s ha nem érik el az öt százalékot, akkor lehúzhatják a rolót
Hogy igaza van-e a szocialistáknak, az megítélés kérdése. Abban mindenképp, hogy együtt több mandátumot szereznének, mint külön-külön – ha nem is annyit, mint a Fidesz –, hiszen nem landolnának a kukában az öt százalékot el nem érő pártokra leadott voksok, de a pártok más fontos szempontokat is mérlegelnek.
Ezért érdemes a legutóbbi, 2019-es EP-választásból kiindulni. Akkor hatalmas győzelmet aratott a Fidesz, 52,56 százalékot ért el, tehát az összes ellenzéki párt nem egészen 47,5 százalékon osztozott. A DK lett a második, de nem is ez volt igazán meglepetés, hanem az, hogy 16,05 százalékot értek el, s ezzel 4 mandátumot szereztek, ettől kezdve megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy Gyurcsányék a legerősebbek ezen a térfélen. A Momentum is jobban szerepelt a vártnál a 9,93 százalékkal és a két képviselői hellyel.
Viszont az MSZP valódi vesszőfutása ekkor kezdődött, hiszen a Párbeszéddel is csak 6,61 százalékra és mindössze egy mandátumra futotta, ráadásul Ujhelyi István azóta már dezertált a pártból. Hasonlóan leszerepelt a Jobbik (6,34), de legalább Gyöngyösi Márton maradt, sőt pártelnök lett belőle. Akkor a Mi Hazánk még nem érte el a parlamenti küszöböt (3,29), ahogy a Kutyapárt (2,62), az LMP (2,18) sem, s a futottak még kategóriába tartozott a Munkáspárt (0,42).
Négy év elteltével sok minden megváltozott az erőviszonyokat illetően, de néhány dolog nem. Épp ez utóbbi a legnagyobb problémája DK-nak, hiszen hiába a legnagyobbak, a 15-20 százalékos sávból nem tudnak kitörni, ráadásul elbukták először a főpolgármesteri, majd a miniszterelnök-jelölti előválasztást is, ami nagy pofon volt a számukra. S hiába nyúltak le politikusokat szinte minden pártból, úgy fest, csak akkor tudnak tovább erősödni, ha eltűnik a balliberális térfélről egy-két párt, s az ő szavazóik náluk kötnek majd ki. Így Gyurcsányék nagyon nem érdekeltek a közös listában.
A Momentum sem akar, hiszen biztos befutónak és a balliberális térfél ezüstérmesének számítanak, s ez a pozíciójuk valószínűleg nem fog változni. Ezért nem érdekük, hogy feloldódjanak az ellenzéki masszában, ráadásul kemény alkudozásra kellene számítani, hogy hova kerüljön Donáth Anna és Cseh Katalin.
A nagy kérdés az, hogy megismétlik-e a csaknem 10 százalékot, illetve a két mandátumot,
a közvélemény-kutatási adatok alapján jelenleg inkább elmaradnak ettől egy-két százalékponttal, tehát ők sem erősödtek 2019 óta, sőt.
A Párbeszéd – Zöldek így is, úgy is hatalmas bajban van. Ha lenne közös lista, akkor sem biztos, hogy az 1-2 százalékos adataikkal kapnának befutó helyet, egyedül indulva pedig teljesen reménytelen a helyzetük. Nem véletlen, hogy hatalmas udvarlásba kezdtek a másik zöld pártnál, az LMP-nél, hogy párban próbálkozzanak jövő én júniusában, mondván, van olyan felmérés, hogy ebben az esetben biztos az egy mandátum, de az sem kizárt, hogy a kettő is összejönne.
Ungárék azonban egyelőre nem vevők az ötletre, az utóbbi időben ugyanis meglehetősen más stratégiával, más módszerrel, más hangnemben, más stílusban politizálnak, mint a többiek, ők inkább a szakmai, érdemi vitákra fókuszálnak, ahelyett, hogy Orbánt ellenségnek kikiáltva demagóg módon akcióznának. Arról nem beszélve, hogy egy esetleges megállapodásnak az is a gátja lehet, hogy ki legyen a listavezető, mert mind az LMP, mind a Párbeszéd ragaszkodna Ungár Péterhez (még akkor is, ha a társelnök helyett végül más menne ki Brüsszelbe), illetve Jávor Benedekhez, a második hely pedig bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája.
De az LMP épp elvi megfontolásból a közös listára is nemet mond, holott az ő jövőjük is erősen megkérdőjeleződik, ha nem érik el a parlamenti küszöböt, márpedig a jelenlegi felmérések szerint ehhez nagyjából meg kellene kétszerezniük a támogatottságukat, így nagy kockázatot vállalnak a különutasságukkal.
A Jobbik – Konzervatívok pedig biztosan nem kéredzkedne fel egy közös listára,
hiszen kerek-perec kijelentették, véget ért az együttműködése az ellenzékkel. Gyöngyösi Márton úgy fogalmazott, „közösségünk szempontjából végzetesnek tartanám, ha a 2022-es ellenzéki összefogás mérgező receptjét alkalmaznánk ismét, amelynek során a Jobbik-Konzervatívok és a balliberális pártok egy közös, baloldali értékrendet képviselő szövetségben oldódnának fel”. Bár később a pártelnök már megengedőbb volt, azt mondta, egyes konkrét ügyekben hajlandóak egykori partnereikkel együttműködni.
A 2019-ben elindult többi párttal, Mi Hazánk, Munkáspárt, Kutyapár persze szóba sem jöhet, hogy a balliberálisok összefogjanak, bár a(z egykori?) viccpárt a maga 5-7 százalékos támogatottságával vonzó partner lehetne, de Kovács Gergőek a saját poénjaiknál is nagyobbat nevetnének, ha ilyen megkeresést kapnának.
S az újak – Mesterházyék, Jakabék, Márki-Zayék, Vonáék – különböző okok miatt szintén nem jöhetnek szóba.
Így hiába érvel mandátummaximalizálás tekintetében racionálisan és logikusan az MSZP, hiába hivatkozik arra, hogy az egyes pártok szavazóinak, szimpatizánsainak jelentős többsége is a közös lista mellett áll, nagyon úgy tűnik, ebből jövőre nem lesz semmi. Bár ismerve ezen pártok közelmúltját, az sem lenne orbitális meglepetés, ha ebben a kérdésben is megváltozna az álláspontjuk.
Nyitókép: Facebook
Több fontos területen lehet komoly változás.
Gaudi-Nagy Tamás nem fogta vissza magát.
A DK-s politikus szerint a „tornyos házba” nem vagánykodni jár az ember, hanem szolgálni a hazáját.
Ezek voltak a legolvasottabb híreink csürtörtökön.
Hiszékeny Dezső tudatosan döntött úgy, hogy teret ad a választáson az ellenzéknek.
Végleg kilép a pártból.
Csintalan képtelen arra, hogy a valóságot valóságnak lássa. Most például szerinte Orbán Viktor már a fasiszta revansot szervezi... Horváth K. József írása.
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője szerint Magyar Péter a tőle megszokott hazug és vádaskodó üzemmódban példátlan támadást indított az ügyvédi hivatásrend és ezáltal az igazságszolgáltatás jogállami működése ellen.
Az elmúlt hetekben gyakran előkerült az 1990-es választás és az Antall-kormány időszaka. Jöjjön most ezekből az évekből néhány kérdés.
