„Gulyás Márton kinyomott egy letiltott interjút, amiből még az alany méltóságát sértő részt sem vágta ki.
Ha az alany szünetet kér, a kamera leáll. Ez az etikai minimum. Nem vesszük fel, és főleg nem hagyjuk az anyagban egy összeomlott, síró ember járkálását. A kamera akkor forog, amikor az alany azt mondja. Azonban Gulyás deklaráltan nem tartja magára nézve kötelezőnek a sajtó- és újságíróetika alapszabályait, hiszen többször kijelentette, ő aktivista, nem újságíró. És ez az igazán etikátlan. Nem elég aktivistának látszani, annak is kell lenni.
Ez gazemberség volt.
Ha százezrek szemében tűnsz a megtévesztésig újságírónak, ha százezrek fogyasztják sajtóként a produktumaidat, ha a szerep, amiben feltűnsz, nemcsak a néző, de az alanyok percepciója szerint is újságíró-riporteri szerep, akkor virtigli trógerság egy szimpla nem-ér-a-nevemmel dobni mindazt a felelősséget, amivel amúgy ez a szerep járna.
Bocsánat, de mennyiben jobb ez, mint ami ellen Gulyás mint úgynevezett politikai aktivista küzd?
Lábjegyzet: Az ominózus videót húsz óra alatt 175 ezren nézték meg.
Frissítés: ha jól látom, a posztom után egy rövid vágás került a kritikus jelenetbe. Egy bocsánatkérés is dukálna, de nem vagyok telhetetlen.”
Nyitókép: Képernyőkép/YouTube/Partizán