Az USA megint nem nézett tükörbe, mielőtt aggódni kezdett

„Jaj, jaj, aggódik a Nyomóember! Még mindig hiperventillációt képes kiváltani vitéz nagybányai Horthy Miklós a hazai és nemzetközi baloldalból. A kormányzó újratemetésének harmincadik évfordulójára ünnepi megemlékezést tartottak Kenderesen, amelyen Lázár János építési és beruházási miniszter is méltató beszédet mondott. Erre a megdöbbentő hírre azonnal felegyenesedett az SZDSZ szelleme, és tandemben kezdett antiszemitizmuson rettegni és aggódni az országos főrabbi meg az amerikai nagykövet. Nem mintha nem inflálták volna el réges rég ezt az ütőlapot, de mégis visszatetsző. Persze nem vagyunk naivak, jól tudjuk, hogy a hiperventilláció az Amerikai Birodalom részéről nem Horthynak, sőt nem is az antiszemitizmusnak szól, hanem a magyar nemzeti érdekek folyamatos kinyilvánításának.

Horthynak kétségtelenül voltak politikai erényei és hibái egyaránt, ezeket lehet tárgyilagosan meg érzelemdúsan is elemezgetni és kutatni, de egyvalamit nem lehet elvitatni tőle: tevékeny részvételét és nevét adta ahhoz a korszakhoz, amelyben kiváló államszervezők, politikai, gazdasági és művelődési szakemberek megmentették Magyarországot a Trianonban neki előkészített megsemmisüléstől, szinte újraalapították a szándékosan életképtelenségig csonkított hazánkat. Olyan helyzetből húzták ki az országot és a magyarságot, amelybe a papírforma szerint kilátástalanul és végleg bele kellett volna süllyednünk.

Akit Horthy örökségének rehabilitálása aggaszt, azt valójában esetleg az aggasztja, hogy Magyarország egy évszázada meghekkelte a saját megsemmisítését, és ma is szuverén élni akarás jeleit mutatja. Aki Horthyt örökségének népszerűsítése miatt aggódik, az talán amiatt aggódik, nehogy a magyarok felmérjék, milyen sorsot ácsolt össze nekik a szuperfejlett és szuperhaladó Fényességes Nyugat, és hogy micsoda emberfeletti teljesítmény volt abból a helyzetből talpra állni.

Persze az egész Horthy-téma elé elé kötelezően kifeszítették az antiszemitizmus-fóliát, hiszen nekünk 1990 óta mindent csak ezen keresztül lenne szabad szemlélnünk a nyugati liberálisok és a hazai, kommunistából lett liberálisok szerint.

Szóval az Egyesült Államokat aggasztja, meg brutális örökség, mi? Egy hónapja volt az évfordulója, hogy ez az USA nevű, rablásból, népirtásból és háborúk szításából felemelkedett kalózállam két röpke villanással megölt 200 ezer embert Japánban. A gyűlölt nácik hónapokon át papíroztak meg logisztikáztak itt nálunk ennyi ember meggyilkolásához, a szabadság országa és bátorság hazája viszont két gyors akcióval képes volt rá. És akkor még nem beszéltünk a 11 éven át nyomorgatott Vietnam civil halottjairól, vagy a Fülöp-szigeteken holttestekből rakott halmokon fényképezkedő amerikai katonákról.

Ha ezt a Pressmant ennyire érdeklik az aggasztó mészárlások, akkor a rövidke, ám annál sűrűbb amerikai történelemben kapirgáljon!”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás