Gyűlölték és lerombolták a budapesti bérházak kupoláit, tornyait a kommunisták
Azzal, ahogyan az épített örökséggel bánik egy társadalom, bizonyítványt állít ki magáról – mondja a Budapest elveszett kincsei című kötet szerzője.
Bicskanyitogató populizmus, „romokban heverő magyar gazdaság”, tűzijáték-lélegeztetőgép-kolbász. Ezt mind sikerült az mfor.hu-nak egyetlen „ünnepi” videóba sűrítenie.
A Menedzsment Fórum nagyot akart villantani, így augusztus 20-a alkalmából összehoztak egy kiábrándító videót, amelyben az ünnepet sör-kolbász valutára váltották.
A cikk eleve bicskanyitogató populizmussal vesz lendületet, alaptételként megfogalmazva, hogy romokban a magyar gazdaság, miközben „Európa legnagyobb tűzijátékával” varázsolja el az Orbán-kormány a jónépet.
„Nem tartom a nacionalista ünnepeket” – ezzel az erős felütéssel indul a videó. Az első megszólaló fiatalember
szemmel láthatóan sem a nacionalizmus, sem augusztus 20-a jelentésével nincs tisztában.
Ezt követően a tűzijáték-lélegeztetőgép-kolbász kérdéskörét taglalják több-kevesebb összeszedettséggel az interjúalanyok, augusztus 20-a lényegét még messziről sem karcolgatva.
Tulajdonképpen meglepődésre semmi okunk. Régi, beakadt lemez a baloldalon a „merjünk kicsik lenni” önzsugorító mantrája: ez mutatkozott meg a Nolimpia-kampányban, ez tükröződik a prozódiával hadilábon álló riporter felvezetőjében is. Utóbbi ugyanis felteszi a kérdést, hogy van-e egyáltalán mit ünnepelni.
Akkor jöjjön kis ünnepi gyorstalpaló azoknak, akik hasonló álnaivitással, cinizmussal, netalán valós értetlenséggel viszonyulnak augusztus 20-ához:
1. Augusztus 20-án mindig lesz mit ünnepelni.
Amíg magyar közösség él a Kárpát-medencében, addig Szent István öröksége, a keresztény Magyarország eszménye, az államalapítás öröksége élni fog.
2. Az ünnep ugyanis nem nacionalista önfényezés, és végképp nem aktuálpolitikai mocsárharc. Augusztus 20-a a magyar államiság, ekképp a nemzeti identitás sarokköve.
3. Az ünnepek a megemlékezésen túl az erőmerítés rítusai is:
egy ünnepben közösséget lehet találni, a nemzethez tartozást lehet megélni. A közös múlt, a Szent István-i értékek összekapcsolnak. Ezt támadni, megkérdőjelezni a közösségi kohézió erjesztését jelenti.
4. Ha a sör-kolbász kispolgári* kérdéskörére alacsonyítjuk az ünnepről való diskurzust, akkor épp az ünnep ünnepélyességét, hétköznapokból való kiemelkedését rántjuk vissza a sárba.
5. A tűzijátékon vekengeni olcsó populizmus.
És mindezt évről évre el kell mondani, amíg ezek az alapvetések át nem mennek a köztudatba. És legalább az ünnep megélésében nem lesz nemzeti egység.
Nyitókép: Arpad Kurucz / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP
*Ezért találó Tóta W. gyerekújságjának névválasztása: rögtön be is árazza magát.
***