Ma már kémiailag nem édesvizű tó a Balaton, a jövője pedig alapvetően rajtunk múlik – szakértő a Mandinernek

Ahogyan az az elmúlt években már-már megszokottá vált, úgy idén nyáron is slágertéma volt a sajtóban a Balaton jövője környezeti szempontból: befellegzett-e neki, pusztulóban van-e, tönkretesszük-e, kiszárad-e, stb. A kérdés érthető módon foglalkoztatja a közvéleményt, hiszen a magyarok legkedveltebb nyári úti céljáról van szó – még akkor is, ha az elmúlt hetekben a legtöbben inkább a balatoni árakkal, s nem annyira a környezeti vonatkozásokkal voltak elfoglalva. Mindenesetre a tó- és tájhasználati problémák kétség kívül akut kérdések, amelyekről – a révfülöpi Scruton Pelsóban a témában tartott előadása után – Alföldi Zoltán humánökológust, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem keszthelyi Georgikon campusának oktatóját faggattuk.

A Balaton sokkal több, mint maga a víz

„Látszólag egy együgyű kérdésnek tűnik, hogy mit is értünk tó alatt, pedig valójában nagyon is fontos, hiszen ennek meghatározásával juthatunk közelebb a Balaton lényegének a megértéséhez. A tó ugyanis nem pusztán egy állóvíz a benne lévő élővilággal, hanem egy nagyon összetett ökológiai rendszer, amelynek része az ember is. Vagyis a Balaton sokkal több, mint maga a víz” – hangsúlyozza Alföldi Zoltán, felidézve, hogy a Sió-zsilip 1863-as megnyitása óta a Balaton – a vízszintet tekintve – egy mesterségesen szabályozott tó, azt pedig, hogy mekkora legyen a víz aktuális szintje, azóta a mindenkori emberi igényekhez szabják.

A szakember rámutat ugyanakkor arra, hogy a változékonyság – legyen szó akár az élővilágról, akár a víz kémiai tulajdonságairól – így is fontos jellemzője a magyar tengernek, ezért nagyon nehéz megmondani, milyen jövő vár a Balatonra. Példaként említi, hogy idén június elején arról írt a sajtó, miszerint hamarosan szükség lesz a Balaton vízpótlására, majd körülbelül egy hét múlva már olyan cikkek jelentek meg, hogy óvatosan megkezdték a tó vizének a leeresztését. „Ennyire változékony a természet” – kommentálja az ellentmondásos híreket.
A vízszinttel kapcsolatban megjegyzi:

ami magasnak tekinthető. Ennél ugyanis a vízszintingadozás jóval nagyobb, 70–120 centiméter között alakult korábban, sőt szélsőségesebb számok is előfordultak. A mostani magas vízszint mögött elsősorban az emberi igények – fürdőzés, hajózás – állnak, a témával foglalkozó ökológusok azonban osztják azt a nézetet, hogy ennek az élővilágra gyakorolt hosszú távú hatásait csak később fogjuk látni.

Nagy az ember felelőssége

A Balaton sorsáról teljes bizonyossággal nyilatkozni tehát nem könnyű, az azonban biztos, hogy „a tó jövője alapvetően rajtunk múlik”. „Mi, emberek mit szeretnénk a Balatontól? Mennyire betonozzuk körül? Mennyire hagyunk természetes vagy ahhoz közeli állapotokat a tó mentén?” – sorolja a kérdéseket a humánökológus, megjegyezve, hogy mindehhez társulnak még a klímaváltozás további hatásai.

Arra a felvetésre, hogy melyek azok a sarokpontok, amelyekre mindenképpen figyelnie kellene az embereknek a Balaton megóvása érdekében, Alföldi Zoltán több tényezőt is említ. Az egyik ilyen a vízbe eresztett anyagok kérdése. „A tó élővilágának főbb jellemvonásai, például az, hogy mennyire hínáros, algás, alapvetően attól függnek, mennyi tápanyag folyik be a tóba és honnan. A forrás többféle lehet, például a környező mezőgazdasági területeknek vagy éppen a parthoz közeli golfpálya füves területeinek a műtrágyaellátása” – fejti ki, hangsúlyozva, hogy a Balatonnak a műtrágyázásból fakadó terhelését mindenképpen vissza kellene szorítani. Arra az új jelenségre is felhívja a figyelmet, hogy

amelyek hatnak az élővilágra és a táplálékláncra, és a mikroműanyag-szennyezés ugyancsak elérte a Balatont. „Korábban az iskolában azt tanultuk, hogy a Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, ám ez ma már ilyen formában nem igaz, az elmúlt ötven évben ugyanis a magyar tenger sótartalma az ötszörösére növekedett, ezért a tudomány jelenleg édes-sós, átmeneti vízként tartja nyilván a Balatont” – mutat rá.

A jövőt érintő lényeges szempont a nádasok mennyisége és minősége is. Az egyetemi oktató kiemeli: elsősorban a jó minőségű nádasok csökkenése okoz gondot, ráadásul azt még nem is tudjuk, hogy az utóbbi évek magas vízállása hogyan befolyásolja ezt a tendenciát. Fontos a nád összefüggő állapota is – folytatja –, mert ha akár horgászstégek, akár illegális bejárók, akár hajókikötők létesítésével, de megbontják a nádas egységét, az mindenképpen káros ökológiai hatásokkal jár a tó szempontjából.

de szintén lényeges a turisták és a balatoni ingatlantulajdonosok szemléletváltása. Így a ma megfigyelhető rossz irány talán változhat” – jelenti ki Alföldi Zoltán.
Hozzáteszi ugyanakkor, hogy szerencsére jó példák is akadnak a környezet védelemére. „Amikor a keszthelyi önkormányzat hozzálátott a Balaton-part hosszú távú fejlesztésének az előkészítéséhez, kiírt egy tervpályázatot. Ebbe bekapcsolódtak mások mellett a Műegyetem doktoranduszai is, akik rendkívül ötletgazdag, kreatív, az ökológiai adottságokat a mostaninál sokkal jobban kihasználó terveket nyújtottak be. Ez is bizonyítja: van lehetőség arra, hogy az ökológiai adottságainkat összeegyeztessük a turisztikai-gazdasági-politikai szempontokkal. Reméljük, hogy a tervek jó megoldásai a gyakorlatban is megvalósulhatnak, mindannyiunk örömére és javára” – mondja.

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád