Az Igazságért, amely szabaddá tesz, még a kommunista diktatúra börtönét is vállalta. Domonkos szerzetes, bíboros, aki Szent Adalbert égi pártfogásában bízva járult hozzá a cseh és magyar katolikusok kapcsolatainak fejlesztéséhez.
A minap nekünk címzett megható üzenete percek alatt bejárta a honi sajtó jobbik részét. Egy közelmúltban adott interjújában arra a kérdésre, hogy mit üzenne a magyarországi keresztényeknek, így válaszolt: „Vegyétek észre, megmentettétek Európát.” A visegrádi csoport legkevésbé vallásos társadalmában kellett érsekként helytállnia azt követően, hogy a kommunisták börtönbe zárták, amiért hittant tanított. De kicsoda pontosan Dominik Jaroslav Duka, akinek nevét hirtelen annyi címlapon olvashattuk?
Jaroslav Duka 1943. április 26.-án született az északkelet-csehországi Hradec Královében (Királyváradon, az akkor német protektorátusként létező Cseh- és Morvaország területén). Apját a kiépülő kommunista rezsim ellenségnek titulálta és bebörtönözte. Magyar vonatkozás, hogy együtt raboskodott a felvidéki mártírral, Esterházy Jánossal (ő volt az, aki egyedüliként nem szavazta meg 1942-ben a szlovák parlamentben a zsidók deportálását), akinek boldoggáavatási eljárása folyamatban van. Érdekesség, hogy hosszú évtizedekkel később, már főpásztorként, éppen Jaroslav Duka volt az, aki a kommunista diktatúra áldozatainak emlékhelyén megáldotta a magyar hős emléktábláját. De ne szaladjunk ennyire előre...
„(…) elragadott a vágy, hogy pap legyek, aki nem fél igazat mondani, és aki belső erőt merít az Úr Jézus egyedülálló példájából” – emlékezett vissza később arra az elhívásra, amelyet már 14 éves korában tisztán érzett. A tomboló kommunizmus idején azonban természetesen az egész Duka család, így Jaroslav is osztályellenségnek számított, ezért 1960-ban, miután elvégezte a gimnáziumot, nem tanulhatott tovább, csak gyári munkásként helyezkedhetett el, majd két évig katonai szolgálatot vállalt. Csak 1965-ben kezdhette meg felkészülését a papságra, amikor a litomĕřicei Szent Cirill és Metód teológiai kar hallgatója lett. Három évvel később titokban belépett az akkor illegálisan működő Domonkos-rendbe, ekkor kapta a Dominik nevet. 1970-ben szentelték pappá, majd ’72-ben tett szerzetesi örökfogadalmat.
Nem sokáig szolgálhatott azonban hivatásában: 1975-ben az állami hatóságok eltiltották papi tevékenységétől,
ezt követően egészen 1989-ig a Skoda gyárban dolgozott tervezőként. Már amikor szabadlábon volt.
E másfél évtized során ugyanis titokban végzett szerzetesi szolgálatokat, fenntartotta kapcsolatát rendjével, képezte magát és előbb tartományi vikáriusként működött, majd a szeminaristákat tanította. Részt vett a földalatti vallástudományi intézet létrehozásában, közben különböző foglalkozásokat szervezett a domonkos lelkiség iránt érdeklődő fiataloknak. Mindez pedig nem maradt büntetlenül: 1981-ben illegális vallási tevékenység miatt a kommunista államhatalom 15 hónap börtönbüntetésre ítélte. A pilseni börtönben raboskodva neki is jutott híres fogolytárs: a karhatalom itt „vigyázott” Václav Havel íróra is, aki később a szabad Csehország elnöke lett. Erre az időszakra visszaemlékezve később a Mandinernek nyilatkozva úgy fogalmazott:
Nekem, aki rabságot is elszenvedtem az igazságért, személyes tapasztalatom, hogy abban a helyzetben gyakran merül fel a kérdés: »Ki a rab valójában?«
Nem volt egyértelmű, hogy mi vagyunk azok, vagy azok, akik rács túloldaláról néznek ránk…”
Dominik Dukát a börtön sem törte meg, szabadulása után ugyanúgy folytatta lelkekért vívott harcát. Nemsokára már a cseh- és morvaországi domonkos provincia (rendtartomány) elöljárójaként működött, a rendszerváltást követően pedig az országban (akkor még Csehszlovákiában) működő valamennyi szerzetesrend elöljáróit összefogó intézmény elnöke lett. Nem szakadt el a tanítástól sem, 1990 és 1999 között a Morvaország lelki-szellemi központjának számító Olmützben oktatott a Palacký Egyetem teológiai fakultásán.
Életművében kiemelkedő évszám 1998: Szent II. János Pál pápa ekkor nevezte ki szülővárosa püspökévé. Nagy lelkesedéssel fogott hozzá főpásztori feladataihoz: felrázta a bő négyszázezer hívővel bíró egyházmegye lelki életét, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy az oltáriszentség újra a hívek figyelmének – és nem utolsósorban hitéletének – középpontjába kerüljön. XVI. Benedek pápa azonban új, még nagyobb feladattal bízta meg, amikor 2010-ben Prága érsekévé nevezte ki, majd két esztendő múltán bíborossá kreálta. E minőségében
nem félt felvállalni azokat a konfliktusokat, amelyeket az erősödő liberális nyomásnak való ellenállása váltott ki.
Ha szükség volt rá, megtiltotta azt, hogy a Prague Pride rendezvénysorozatának részeként egy prágai plébánia legyen házigazdája az LMBTQ-lobbi programjainak, miközben szüntelenül érvelt – jeles teológiai felkészültséggel – az egyház társadalmi tanításának érvényessége mellett.
Továbbra is jellemző volt rá az, ami már Királyváradon, hogy figyelmének középpontjában Jézus Krisztus és tanítása, a liturgia, vagy ahogy ő fogalmaz: az eucharisztikus cselekvés állt.
Duka bíboros aztán kifejezetten sokat tett a cseh és magyar (keresztény) kapcsolatok ápolása érdekében. Az ő nevéhez fűződik a magyar nyelvű katolikus hitéleti tevékenység megszervezésének lehetősége Csehországban, a magyar közösség számára templomot és infrastruktúrát biztosított, de mindvégig aktív volt az intézményes kapcsolatok erősítése terén is. Esterházy mellett Mindszenty József bíboros tiszteletének is terjesztője: az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából külön kiadvánnyal emlékeztek meg a hercegprímásról és gyászmisét mutattak be érte, amelyen boldoggáavatásáért is imádkoztak.
A mostanra nyugalmazott főpásztor szemében e két 20. századi magyar hős mellett több más keresztény előd is összekötő kapocs Közép-Európa nemzetei számára. Szent Adalbertet, aki Szent István király fejére helyezte a koronát, ő maga is példaképnek tekinti. Adalbert ráadásul egyszerre égi pártfogója az esztergom-budapesti és a prágai egyházmegyéknek. Amikor pedig néhány évvel ezelőtt Szombathelyen mutatott be szabadtéri szentmisét Savaria (a mai Szombathely helyén fekvő római kori város) nagy szentje, Szent Márton születésének 1700. évfordulóján, arról beszélt,
Ha nem Szent Márton szemléletében éljünk az életünket, nem lesz jövőnk”.
(Tours-i Szent Márton püspököt Pannóniához, azaz hozzánk, magyarokhoz kötik. Emlékezetes: amikor Orbán Viktor miniszterelnök 2022-es újraválasztását követően Vatikánba látogatott, Ferenc pápa azzal fordult hozzá: „Ti Szent Márton népe vagytok!”) Azt már egy budapesti beszédében hangsúlyozta, hogy „A Visegrádi Együttműködés tagjaként csak megerősíteni tudom, hogy Szent István, Szent Vilma, Szent Margit, Szent Erzsébet és Szent Kinga összeköt bennünket, hiszen néhányan a mi szentjeinkkel, valamint a lengyel szentekkel, de a német vérből származókkal is rokonságban állnak. Továbbra is érvényes a mondás: »Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk«.”
Dominik Duka minden eszközzel segítette a 2021-es budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeit is, amelynek előadója is volt. A Hungexpon elmondott beszédében úgy fogalmazott, Budapest az egyetlen világváros Bécstől keletre. „A budapesti Eucharisztikus Kongresszus tanúságtétel lehet, egyben kihívás kell, hogy legyen a szabadságban, igazságban és szeretetben való élet valódi dinamikájáért” – mondta akkor. Felelevenítette azt a mottót, amely a lengyel és a magyar népet egyesítette a baloldali diktatúra elleni harcban: „Az igazság és a szeretet legyőzi a hazugságot és a gyűlöletet”. Beszédében emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt bő ezer év során
Magyarország és benne Budapest sok mindent kivívott a keresztény Európa védelméért folytatott harcban,
a hit- és szólásszabadságért, vagy a nemzet szabadságáért folytatott küzdelemben, többek között 1956-ban is. Arra figyelmeztetett, hogy napjainkban ismét harc zajlik, a tét pedig nem kisebb, mint a civilizációk lelke.
Beszéde után a Mandinernek adott interjújában azt fejtegette, a posztmodern éppen azt akarja elhitetni velünk, hogy az igazság nem létezik. „Az igazságkeresés, az abban való lét kell, hogy jellemezze vágyódásainkat, harcainkat, keresztény életünket” – hívta fel a magyar olvasók figyelmét a prágai bíboros, hozzátéve, hogy a keresztény ember szabadsága elsősorban a fejében és a szívében él. „Csak az tud igazán harcolni a keresztény értékekért, a szeretetért, aki az igazságért is képes harcra szállni!”, hangsúlyozta akkor Dominik Duka. Ma pedig azt üzeni nekünk, legyünk tudatában, mi mindent tettünk az öreg kontinensért...
Ezt is ajánljuk a témában
A liberális demokratákra igaz leginkább, hogy bármit mondok, hazugságnak hat számukra, de a relativizmus diktatúrájával szemben kötelességünk vállalni a küzdelmet – mondta a Mandinernek nyilatkozva Dominik Duka. A prágai érsekkel az eucharisztikus kongresszuson mondott beszéde után készítettünk villáminterjút.
Cikkünk írásához felhasználtuk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus honlapján, a Magyar Kurír és a felvidek.ma felületén megjelent írásokat és tudósításokat, a Szentszék hivatalos honlapjának adatbázisát és a Cseh Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott The Catholic Church in the Czech Republic c. kötetet.
Nyitókép: Mandiner/Trenka Attila (2021)
Az államtitkár szerint az „Egység a sokféleségben szlogen ma már sehol sincs”.
...A hírfogyasztó pedig már látja is maga előtt Orbánbasit, ahogy ott trónol, miközben a szegény gyermekek kórusa éteri hangon zeng neki énekeket. Csak hát.
Ha a nőt ugyanúgy kezeljük a szexualitás tekintetében, mint a férfit, akkor eleve a vesztes szerepét osztják rá. Interjú.
Egyre többen kezdik felismerni, hogy talán mégsem kellene lerombolni a zsidó-keresztény civilizációt. De vajon elegendő-e ez a felismerés? Hajdú Tímea írása.
Az utóbbi években egy abszurd narratíva bontakozott ki az amerikai médiában, amely szerint a demokráciára az egyik legnagyobb veszélyt a konzervatív keresztények jelentik.
Arra jók az ilyen alkalmak, hogy kicsit végiggondoljuk magunk is a hitünk pilléreit.
„Orbán Viktor odaállt vele szemben és azt mondta, hogy te vagy az, aki be akar ide hozni migránsokat” – fogalmazott Schmidt Mária.
Erről Harkiv megyében tett látogatása során beszélt a német nagykövet.
