Elkezdtem gondolkozni, miket ünnepelnek azokban az országokban, amelyekben eddig éltem

„Augusztus 20-án együtt néztük a tűzijátékot. Ilyenkor felmászunk a tetőre, mert ott jó a kilátás, és hát csak mi vagyunk, nincs tömeg.

Négyéves lányom kérdezte, mit is ünneplünk? Magyarország szülinapját! Hány éves? Hát, körülbelül 1000.

Elkezdtem gondolkozni, miket ünnepelnek azokban az országokban, amelyekben eddig éltem. Németországban 1990-re emlékeznek, amikor egyesült Nyugat- és Kelet-Németország. Ilyenkor sok helyen koncert van, rock és pop főleg meg különböző gyerekprogramok. Diszkrét tűzijáték is lehet valahol, bár nem emlékszem, hogy személyesen ilyennel találkoztam volna. Amiről egyáltalán nem esik szó az ünnepen, az a nemzet. Beszédek azért vannak, de olyan szó, hogy »nemzet”, nem szokott ezekben a beszédekben szerepelni. A »német« sem nagyon mint ember, inkább »Németországban élő embereket« szokás ilyenkor említeni, és azt, hogy ők »sokszínűek«.

1990 tehát. A törökök a modern török nemzetállam alapítását (1923) ünneplik hatalmas, erőteljes tűzijátékkal a Boszporuszon, Isztambulban. Egy kicsit olyan, mint a miénk a Dunaparton. Csakhogy a mi tűzijátékunk általában sokkal finomabb, művészibb úgymond, egyszóval szebb.

1990, 1923: ezek modern ünnepek. A franciák július 14-én a francia forradalomra emlékeznek. Ez csúnya és véres történet volt, de hagyjuk, legalább régebbi: 1789.

Nagyon nagy buli, de általában kicsit giccses az amerikai nemzeti ünnep, a függetlenség napja július 4-én. 1776-ban megnyerték a szabadságharcukat az angolok ellen, végre szabadok voltak (na jó, kivéve a néger rabszolgák).

Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de a mi ünnepünk történelmileg (ezer éve van magyar állam), szellemileg (ezer éve van keresztény kultúránk) és esztétikailag is a legszebb: miénk a legjobb, legkifinomultabb tűzijáték!”

Nyitókép: MTI/Lakatos Péter