Az ember a legfőbb érték

„Az öngyilkos merénylő kifejezést általában azokhoz a szélsőségesekhez kötjük, akik valamilyen eszme (többnyire vallási fanatizmus; nem írom le, melyik vallás) győzelemre segítése érdekében úgy ölik meg (vélt) ellenségeiket, hogy közben magukat is elpusztítják. Szörnyű, barbár, elfogadhatatlan módszer.

De vajon minek nevezzük azt, amikor egy kultúra elkezdi saját magát felszámolni, és mindazt támogatja, ami a megsemmisüléséhez vezet, és mindazt (és mindazokat) üldözi, akik az adott kultúra megmentésén munkálkodnak? Pedig ma Európa (a nyugati, keresztény világ) pontosan ilyen öngyilkos civilizációként működik. Az alapjait összetartó kereteket – házasság, család, utódok, hit, nemzet – rombolja, a tovább élést biztosító intézményeket, személyeket lejáratja, nevetségessé teszi, lassacskán már bünteti is. Teszik ezt most már olykor nyíltan, de még inkább kerülő utakon, alattomos, manipulatív módszerekkel.

»Kihez kerül a kutya felügyeleti joga?«, merül fel a kérdés, amikor a hollywoodi pár válása kapcsán az érdekli leginkább a közvéleményt, mi lesz most a kutyussal (a neve Bubbles), akit tizedik születésnapján mindkét gazdi (szülő?) felköszöntött a közösségi médiában.

Néhány évtizede abszurdnak tűnt a felvetés, hogy a férfi-nő alapfelállást komolyan megkérdőjelezzék, és a szemünk láttára megtörtént. Ugyanúgy jó úton haladunk azon, hogy az állat az emberrel azonos értékűvé, sőt lassacskán fontosabbá váljon.

(...) Speciális, szökött foglyok üldözését szimuláló kiképzésen vett részt két szakember, amikor a kutyájuk a Dunába került. Egyikük utána ment, de elmerült, csakúgy, mint a társa, aki viszont őt próbálta menteni.

Régen a hazáért, az Istenért haltak meg az emberek, ma a kutyájukért.”

A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Mohai Balázs