Az Európai Unió Bírósága ismét a Bizottság mellé állt a menekültügyi szabályozás terén

Az Európai Unió Bíróságának legfrissebb ítéletével egy újabb fejezethez érkeztünk a magyar kormány és az Európai Bizottság között fennálló, a menekültügyi szabályozással kapcsolatos nézeteltérések vonatkozásában, ugyanis a luxemburgi székhelyű testület szerint Magyarország megsértette az uniós kötelezettségeit a 2015-ös migrációs válság után bevezetett menekültügyi szabályozással.

Kötelezettségszegési eljárás: megint vagy még mindig?

A különböző eljárások, felszólítások, figyelmeztetések és az egyéb,

ezért megpróbáltunk összeszedni, hogy milyen ügyekben vannak épp kötelezettségszegési eljárások Magyarország és a kabinet ellenében, azok miként zajlanak a gyakorlatban, és a legfrissebb, a hazai menekültügyi szabályozással kapcsolatos uniós bírósági ítéletet is górcső alá vettük.

A kötelezettségszegési eljárásban egyfelől az Európai Bizottság, amely mint az uniós jog betartásának kikényszerítője játszik kulcsszerepet. Másfelől az a tagállam, amely elvileg megsértette az EU jogrendszerét.

Előfordulhat olyan eset is, amikor három pólusú válik az eljárás, ugyanis abban az esetben, ha a tagállam kormánya és az EB között nem sikerül peren kívül megegyezni, akkor a biztosi testületnek lehetősége van az Európai Unió Bíróságát is bevonni a folyamatba.

A kötelezettségszegési eljárást két egymástól elkülönülő, azonban egymással szorosan összefüggő szakaszra tudjuk osztani. Az EU Működéséről Szóló Szerződés 258-260. cikkei értelmében egyrészt beszélhetünk az ún. peren kívüli, vagy a pert megelőző szakaszról, másrészt a bíróság előtti eljárásról.

Az első szakasz úgy néz ki, hogy ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, akkor hivatalos figyelmeztető levelet küld az érintett országnak, amelyben felszólítja: tegye meg észrevételeit az üggyel kapcsolatban. Attól függően, hogy a tagállam megtette vagy nem tette meg észrevételeit, a Bizottság indoklással ellátott véleményt küld az ország kormányának, amelyben kifejti: meglátása szerint miben áll a közösségi jog megsértése és felszólítja a tagállamot, hogy záros határidőn belül tegyen eleget kötelezettségeinek.

és a Bizottság, valamint az érintett tagállam kormánya közötti pereskedést igyekszik kiküszöbölni azzal, hogy a felek ismertethetik egymással álláspontjaikat, és lehetőséget teremt arra, hogy a problémás kérdésekben korrekcióval éljenek.

Komplexebb, bonyodalmasabb, nem mellesleg pedig sokkal hosszabb folyamatot jelent a kötelezettségszegési eljárás második szakasza, amire akkor kerül sor, ha az érintett állam a Bizottság által megszabott határidőn belül nem tesz eleget a felszólításnak. Ebben az esetben

Ezt követően az ügy az EU Bírósága döntésének függvényében fog alakulni. Abban az esetben, ha a bírói testület megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a bírósági ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ebben a kérdésben, tehát az ítéletben foglaltak végrehajtása tekintetében a Bizottságnak is osztanak lapot, ugyanis amennyiben a Bíróság megállapítja a jogsértést, és az érintett tagállam nem tesz eleget az előírt intézkedéseknek, akkor a Bizottság meghatároz egy átalányösszeget vagy kényszerítő bírságot, amelyet az érintett tagállamnak ki kell fizetni.

Milyen ügyekben folyik kötelezettségszegési eljárás Magyarország és a kormány kapcsán?

Számos esetben külön ágazatokat és szakpolitikai területeket érintő kötelezettségszegési eljárásokat indít a Bizottság, amelyek célja, hogy a tagállamok a polgárok és a vállalkozások érdekében teljes mértékben és megfelelően alkalmazzák az uniós jogot; nem egy esetben azonban előfordult már olyan eljárás is, hogy a biztosi testület szakmai érvek mögé bújva egyértelműen ideológiai okokból élt az eljárás alkalmazásával.

A teljesség igénye nélkül most két korábbi eset kerül bemutatásra, valamint a friss, a menekültügyi szabályozással kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás nyomán hozott uniós bírósági ítélet.

Meglátásom szerint az első kategóriába, tehát inkább a szakpolitikai területeket érintő eljárás közé sorolhatjuk azt az esetet, amikor a Bizottság a belső piaccal kapcsolatos aggályok miatt indította meg az eljárást Magyarországgal szemben.

A Bizottság még 2022 nyarán úgy határozott, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen,

A Bizottság felkérte a magyar hatóságokat, hogy tartsák be az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának irányelveiből fakadó uniós jogi rendelkezéseket. Az Európai Bizottság szerint egyoldalú nemzeti szintű lépések és a megkülönböztető bánásmód alkalmazása ellentétes az egységes piacon belüli szabad mozgás elvével, és nem jelenthet megoldást a problémákra. Noha e tekintetben a biztosi testület nem ideológiai alapon, hanem szakmai szempontok szerint a belső piac egységességének fenntartása érdekében lépett fel, azt is fontos megemlíteni, hogy a magyar kormány által eszközölt különös intézkedésekre a rendkívüli külső körülményekből fakadóan, és a váratlan helyzetekre lassan reagáló EU tétlensége miatt kellet sort keríteni.

Most pedig evezzünk az ideológia és a politikai csataterek mezejére, ugyanis a Bizottság tavaly decemberben az EU Bírósága elé idézte a budapesti kormányt a „pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” szóló törvényben a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítése és/vagy megjelenítése tekintetében foglalt tilalmak és korlátozások miatt”.

A köznapi nevén gyermekvédelmi törvények nevezett jogszabály a Bizottság szerint sérti az „LMBTIQ-személyek jogait”. A Bizottság döntését megalapozandó leginkább az EU alapjogi chartájára, irányelvekre és szerződésekre hivatkozott, azonban fontos hangsúlyozni, hogy e jogforrások alapján a magyar kormány álláspontja is védhető, ugyanis az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltak alapján

Bár a kezdetetektől köztudott volt, hogy az LMBTQ-szervezetek jelentős szerepet játszottak a gyermekvédelmi törvény ellen indított brüsszeli hadjáratban, ernyőszervezetük, az ILGA-Eu­rope korábban részletesen beismerte, hogyan működtek együtt a tagállamokkal annak érdekében, hogy a Magyarország elleni fellépés eredményes legyen. A beszámolójukból az derült ki, hogy keményen dolgoztak a színfalak mögött, s már a kezdetektől fogva nyomást gyakoroltak a tagállamokra az LMBTQ-szervezetek annak érdekében, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indítson Magyarország ellen a gyermekvédelmi törvény miatt.

Jól látszik tehát, hogy a kötelezettségszegési eljárások esetén is sokszor háttérbe szorulnak a szakmai szempontok, és bizonyos esetekben tisztán az ideológiai megfontolások dominálnak; vagy a lobbisták, illetve különböző NGO-k által a háttérben folytatott nyomásgyakorlás, alkuk és egyéb ügyletek alapján kerül sor az eljárás megindítására.

Az EUB szerint uniós kötelezettséget sért a magyar menekültügyi szabályozás

A magyar kormány és az Európai Bizottság között a menekültek kérdésében fennálló nézeteltérés 2015-re vezethető vissza, amikor az addig nem látott intenzitású migrációra válaszul a kormányzat tranzitzónákat hozott létre.

Ennek az lett az eredménye, hogy a Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet terjesztett az EU Bírósága elé. Ezt követően a Bíróság 2020. december 17-i ítéletében azt állapította meg, hogy a szerb–magyar határon található tranzitzónákra vonatkozó szabályokról és gyakorlatokról szóló magyar jogszabályok ellentétesek az uniós joggal.

Ezen a rendszeren a kormányzat azonban még azelőtt változtatott, hogy a Bíróság az uniós jogot sértőnek ítélte a gyakorlatot 2020 decemberében. A kabinet ideiglenes jelleggel 2020. május 26-án vezette be az úgynevezett nagykövetségi eljárást.

Ennek értelmében a menekülőknek a kérelem beadásához először a belgrádi vagy kijevi magyar nagykövetségen kell benyújtania az ún. „menedékkérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot”, amit az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság bírál el. Amennyiben a döntés pozitív, akkor a menedékkérő beutazhat Magyarországra, hogy formálisan is menedékkérelmet nyújtson be. A „nagykövetségi eljárást” eredetileg a COVID-19 világjárványra válaszul vezették be, azóta pedig ötször hosszabbították meg az érvényességét, amely jelenleg 2023. december 31-ig tart.

Az Európai Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást az ügyben Magyarországgal szemben, mert álláspontja szerint ez nem felel meg az EU nemzetközi védelemről szóló 2013-as irányelvének.

A Bizottság a perben arra a jogszabályi részre hivatkozott, amely kimondja, hogy a tagállamok előírhatják, hogy a kérelmeket „személyesen és/vagy valamely kijelölt helyen” kelljen benyújtani. A Bizottság álláspontja szerint ezt a rendelkezést csak annak sérelme nélkül lehet alkalmazni, hogy „a nemzetközi védelemért folyamodó személyeknek ténylegesen lehetőségük legyen arra, hogy kérelmüket mielőbb benyújtsák”. A bíróság szerint az irányelv előírja, hogy akár a tagállamok határain is be lehessen nyújtani menedékkérelmet, és ezt nem köthetik semmilyen „adminisztratív alakisághoz”. A testület közleménye kiemeli, hiába magyarázta a kormány a koronavírussal a korlátozást, a megkövetelt oda-vissza utazás épp növeli a fertőzés kockázatát, így nagyobb eséllyel hurcolhatják be a betegséget az országba.

Noha a bírói fórum szakmai felkészültsége megkérdőjelezhetetlen, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy

Az elmúlt évtizedekben az Európai Unió Bírósága ítéleteivel jelentősen kivette a részét az egyre szorosabb európai integráció kialakításában. A testülethez köthető számos döntés szolgált jogalapként az egyre mélyebb integráció megteremtéséhez. Ilyen például a közvetlen hatály elve, de azt se felejtsük el, hogy az EUB döntése alapozta meg azt a mára általánossá vált elvet, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a tagállamok nemzeti jogával szemben. Nyomon követhető, hogy az Európai Bizottság és az Európai Bíróság kéz a kézben igyekszik az Európai Egyesület Államok irányába elmozdítani az uniót, ugyanis nem sokszor fordul elő olyan eset, amikor a testület egy tagállam javára hozza meg döntését egy olyan ügyben, amelyben a Bizottság valamely, a nemzeti szuverenitást érintő hatáskör gyakorlásával kapcsolatban indít pert egy ország ellen.  

****

Kevin Reitz / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP