Pankotai Lili megpihenhet, érkezik a noÁr, de már nem a jobb oktatás a cél, inkább a „rendszer” lebontása

***

Miközben az LMP az akkugyárak ellen küzd (szinte magányosan), a budapesti főpolgármester adók be nem fizetésével igyekszik „térdre kényszeríteni” a kormányt, illetve benevezni a jövő évi önkormányzati választásra, Gyurcsány Ferenc és pártja megkésett árnyék-majálisokkal operál, az MSZP a túlélésért, a Párbeszéd a láthatóságért küzd, addig ismét itt van velünk az úgynevezett civil aktivizmus.

bizonyos Pankotai Lili, aki trágár slam poetry-vel, iskolacserével és megafonnal gyürkőzik neki (még az érettségi előtt) a kormányváltásnak, némi momentumos rásegítéssel. Egyesek szerint egy teljes generáció dühét artikulálva. Ki az utcára, ki a térre!

Készülnek a kurva jó képek, a sértő és a frappáns transzparensek, lehet vonulni, rendőrt szidni, majd kamerába sírni. Vagy nevetni, kinek mi esik jól. Lehessen is – a szólásszabadság és a demokratikus jogok gyakorlása nagy erény, érdemes gyakorolni, ha már lehet! Aminek viszont mindenütt kell hogy legyen következménye, az a törvények megsértése. Üres pártszékházba vagy kormányzati épületbe például sehol a világon nem lehet betörni.

Aligha gondolja bárki Magyarországon, hogy minden rendben van az oktatással vagy az egészségüggyel, számos hiányosságot lehet felhozni, amiket eddig nem sikerült orvosolni, a béremelés is elengedhetetlen, ám azt mondani, hogy nincs próbálkozás a jobbításra, illetve párbeszéd a szakmával, nos, az hazugság, csúsztatás, aránytévesztés. Ettől függetlenül az esetleges változtatásoknál a végső döntés mindig a kormányé, nem az érdekvédőké, pláne nem a diákoké. Olyan nincs, hogy a Novák Kalin államfőnek is „elvieg” beolvasó Pankotai Lili írja a NAT-ot vagy lövi be a tanárok kötelező óraszámát!

Érdemes lenne egy gyors közjogi talpalót is elvégezni: olyan sincs, hogy státustörvény! Egyelőre. Létezik egy belügyminisztériumi koncepció, egy tárgyalási alap, aminek a tartalma az elmúlt hetek egyeztetései nyomán már többször módosult. Most pedig a parlamenti frakciók is meghívást kaptak egy körre – a DK például azonnal jelezte, nem tárgyalnak a kormánnyal. Nagyon nem. Jó, hát meg is lepődtünk volna, ha a hatalmon a párbeszéd hiányát számon kérő politikai erők belemennek a párbeszédbe. Meg nyilván azt is tudjuk, hogy a tavaly április 3-a délutánján még ellenzéki győzelmet vizionáló Dobrev Kláráék az eredmények tükrében már törvénytelennek titulálták a kormányt, amivel nincs kontakt. De akkor is, na.

Egyébként most a DK inkább a nyugodt erő imidzsét sugározva nem tüntet vagy bont kordont, hűvös szakmaisággal, távolról figyeli az utcai fejleményeket. Gyurcsány nem ér rá – a 15 százalék körüli csapat kormányozni készül!

Nem kellett sokat várni,

aki június elsejére hirdetett lefegyverző akciónapot, azaz tüntetést. Sőt, üzent is: „Ezek az összecsapások szimbolikusak, de a valódi probléma a rendszer. A rendszer, amely miatt az utcán vagyunk és a rendszer, amely miatt sokkolók és gumibotok kerülnek elő. Ez a rendszer röhög rajtunk. Rendőrön, civilen egyaránt, miközben mi a jövőnkért harcolunk. Miért nem mi röhögünk a rendszeren? Miért nem mi tesszük nevetségessé? Miért nem mi hozunk létre egy új játékteret, amelyben nemhogy nem nevezzük nevén ezeket a gyökereket, akiket elvileg közjogi méltóságoknak kellene tekinteni, hanem úgy kezeljük őket, ahogy kell.”

Molnár Áron után Pankotai Lili, Pankotai Lili után Molnár Áron

Jó, A szeretet eljön érted című szerzemény kicsit vicces volt (ó daliás idők!), de állítom, a „rendszer” nem röhög a magyar diákokon és a tüntetőkön. A „rendszer” is a jövőért harcol, úgy, hogy ezekre a „gyökerekre” tavaly áprilisban mintegy hárommillióan szavaztak. Tehát amikor Lili és Áron válogatott szidalmakat szór a jelenlegi kormánypártokra, valójában egy igen széles tömeggel áll szemben. Ettől még üvölthetnek, vicsoroghatnak, dobálhatnak, majd bulizhatnak az Oktogonon, ez még nem forradalom, sokkal inkább látványosság.

A közoktatás ügye többet, nívósabb diskurzust érdemel, márpedig

Viszont esetleg érdemi javaslataik is lennének, nem olyanok, mint hogy Pintér Sándor ne lehessen miniszter. Nem a „rendszer”, hanem Pankotai Liliék, no meg például a DK akadályozzák a párbeszédet.

Egyébként eredetileg az úgy volt, hogy a diákok és a tanárok tüntetnek a jobb oktatásért, s nem a kormányváltásért. Hogyan követelhet bárki bármit egy kabinettől, ha a második mondata amúgy az, hogy „takarodj”? A szakszervezeti elvárások sem erről szólnak, ám kétségtelen, már korábban kissé összecsúsztak a dolgok, amikor a Momentum összevissza követelgetett mindent is a Karmelitánál, az aktuális kordonbontások során. Zárójelben érdemes megjegyezni azt is, nem „A Diákok” vagy „A Tanárok” tüntetnek, hanem diákok és tanárok – no meg persze mások. Kormányváltást pedig eddig leginkább a „végtag nélküli lovag”, Jakab Péter követelt, igaz, naponta, ám az is kellően komikus, miután a Fidesz ma is csont nélkül behúzna egy választást.

Továbbá adódik a kérdés:

Az ötszázalékos támogatottsággal vitézkedő Momentumot? Esetleg a legerősebb ellenzéki formáció régről ismerős elnökét, Gyurcsány Ferencet? Márki-Zay Pétert? Vagy a Carson Coma énekesét, aki az állítólagos diktatúrában a színpadon olyanokat kérdez, hogy: „Milyen kibaszott ország ez?” Ilyen az, amikor a „szeretet spriccel”? (Ez nyilván nem komoly, csak hát szerinte a Mandinerből a gyűlölet spriccel…)

Válasz nyilván nincs, a kérdés költői, valahogy úgy, ahogy Pankotai Lili „versel”. Szóval: hajrá, fiatalság, még a nyári fesztiválszezon előtt érdemes tüntetni a budapesti utcákon, aztán szeptemberben jöhet az újabb forduló meg a suli! Addig is, az ellenzéki pártok elvannak, majd csak lesz valahogy, talán végül Karácsony is befizeti az adókat…

Nyitókép: Facebook

***