Vitában a tízmillió szakértő országa
A történtekről azonban nem csak a szakemberek fejtik ki véleményüket, gyakorlatilag a tízmillió hegymászó országaként vitatkozunk arról, mi miért következett be és miben áll meg egyes szereplők felelőssége. A Mandinernek nyilatkozó szociálpszichológus szerint egy átlagember nagyon keveset tud a magaslatok szerelmeseinek érzelmeiről, elköteleződéséről, és még sorolhatnánk. Nem beszélve arról, hogy az átlagember még a tizedét sem próbálja meg annak, amit a hegymászók megtesznek, és ennek ellenére egyszerűsítik le ezt a hivatást. Arra a kérdésünkre, hogy a saját céljai érdekében feláldozhatja-e magát az ember, annak ellenére, hogy van családja, Szvetelszky Zsuzsa azt válaszolta, „nagyon sok olyan esemény volt az emberiség történetében, ami erőn felüli erőfeszítést követelt. Az eredményeseket ünnepeljük, azokra pedig, akik feláldozták az életüket, kevésbé emlékszünk”.
Józan mérlegelésre van szükség az élet védelme érdekében
„A keresztény tanítás szerint nem tilos extrém sportokat űzni, természetesen mindig vizsgálva a kockázatokat”. Ezt már Monostori László atya mondja a Mandinernek. A morálteológus rámutat, nem kell minden esetben a kockázatminimalizálásra törekedni, nem vagyunk kötelesek mindig a legbiztonságosabb utat választani. Arra figyelmeztet azonban, hogy minden esetben józan mérlegelésre van szükség az egészség védelme, végső soron pedig az emberi élet védelme érdekében.
„Szükséges tehát, hogy csak olyan kockázatot vállaljunk, ami arányban van az elérni kívánt cél nagyságával és nemességével, a szakértők tanácsával és hogy a döntést a lelkiismeretének megfelelően hozza meg a sportoló” – mondja az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára. A konkrét esettel kapcsolatban pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ilyen messziről, ilyen kevés információ birtokában lehetetlen megmondani, alapvetően jó vagy eleve rossz döntéseket hozott-e Suhajda Szilárd a csúcstámadás napján.