A „jogállamiság” és az amerikai kormány más hazugságai

Március 28-án az Amerikai Ügynökség a Nemzetközi Fejlődésért közzétette új kezdeményezését, amely a „jogállamiságot” segítené elő nemzetközi szinten. A kormányzati hivatal szerint a szándék az, hogy segítsék azt az „ötmilliárd embert, akinek az igazságosság iránti igénye nincs kielégítve”.

De kinek az igazságossága? A dokumentum orwelli nyelvezete ad néhány támpontot: az az „inkluzív és igazságos fejlődést” hivatott segíteni, és vezérelve az „emberközpontú igazságossági megközelítés, ami a jog által átfogott szakpolitikák, intézmények, folyamatok és gyakorlatok, valamint a kapcsolódó rendszerek és szolgáltatások középpontjába a jog által befolyásolt egyént állítja”. Fordítás: az amerikai kormányzat növeli elkötelezettségét a szivárványforradalom iránt, és kész ránk erőltetni a liberális igazságosság-eszményt az egész világon. Ez az „igazságosság” természetesen magába foglalja az LMBT-jogokat, és például a transznemű egyének vágyait hangsúlyozza a családok és szélesebb közösség jogai helyett.

Azaz az Egyesült Államok elkötelezett aziránt, hogy globálisan terjessze saját kulturális forradalmát, és annak valódi céljait a bürokrácia idétlen nyelvezete mögé rejti el. A magyaroknak nem kell elmagyarázni, hogy a „jogállam” kifejezést az Európai Unió arra használja, hogy aláássa Magyarország szuverenitását, vallásos és társadalmi hagyományait. Lengyelország is megszenvedett egy hasonló támadást. Romániában 2021-ben találkoztam ortodox keresztényekkel, akik azt mondták, hogy saját kormányuk régimódi bigottként bélyegzi meg őket, és mindenben a Romániát kulturálisan kolonizáció brüsszeli főnökök kedvében akarnak járni.

Az amerikaiak gyakran megdöbbennek azon, amikor Magyarországra látogatnak, hogy mennyire más az ország, mint amilyen képet sugároz róla az amerikai média. Úgyszintén megdöbbentő a valaha itt élő amerikaiak számára, hogy az amerikai kultúra milyen nagy hatással van az európaiak életére, főleg a kis országban élő európaiakéra.

mivel minden bajával együtt Magyarország legalább hajlandó harcolni a globalista gépezet ellen.

„Az amerikaiak nem a való világban élnek” – mondta nekem nemrég egy magyar barátom. Az angolja nem volt a legjobb, így nem tudom, pontosan mit értett ezalatt, de el tudom képzelni. Mi, amerikaiak úgy hisszük, hogy a legjobb országban élünk a világon. Semmi rossz nincs abban, ha szereted a hazádat, és büszke vagy rá. De a hazaszeretet nem kötelez minket arra, vakok legyünk hazánk hibáira. Az amerikai büszkeség sok nemzettársamat teszi vakká nemzetünk súlyos problémái iránt, és mindaz iránt a szörnyű következmények iránt, amelyet ugyanezen, minket is tönkre tevő ideológiai méreg exportálása okoz.

A Wall Street Journalban közzétett mostani statisztika jól mutatja, hogy az előző pár évben összeomlott az amerikai szellem. 1998 óta azon amerikaiak aránya, akiknek fontos a patriotizmus, 70-ről 38 százalékra csökkent. Azok aránya, akiknek fontos a vallás, 62-ről 39 százalékra esett. És míg 1998-ban 59 százaléknak volt fontos a gyermekvállalás, mára e a felére (30 százalékra) esett vissza.

A várható élettartam úgyszintén csökken az Egyesült Államokban. Az átlag amerikai rövidebb egészséges életre számíthat – azon évek számát tekintve, amikor nem szenved súlyos betegségtől – mint az átlag magyar. A WHO 2019-es statisztikái szerint a magyarok 67 évet élnek komoly betegség nélkül, míg az átlag amerikai 66-ot. (Az amerikai HALE-mérték 65 évre csökkent az aktuálisabb statisztikák szerint, de Magyarországra vonatkozóan nem találok újabb adatot.)

És mégis az átlag amerikai háztartás bevétele háromszorosa az átlag magyarénak. Akármit is kapunk a sokkal több pénzünkért mi, amerikaiak, az biztos, hogy nem hosszabb életet.

Mi történik az amerikaiakkal? Belehalunk a kétségbeesésbe. A brit UnHerden Tom McTague nemrég rámutatott, hogy 2020-ban 58 ezer amerikai halt meg fentanil-túladagolásban. Az egész Európai Unióban ez a szám 97 volt. Amerikában százezer emberre jut hét gyilkosság. Magyarországon? Alig egy. Gondoljon bele: hétszer nagyobb esélye van Amerikában, hogy meggyilkolják, mint Magyarországon. Baton Rouge, Louisiana fővárosa, ahonnan tavaly Budapestre költöztem, az egyik legerőszakosabb Amerikában. Ott százezer főre – készüljön fel – 47 gyilkosság jut.

Jól olvasta: 47-szer nagyobb esélye van, hogy meggyilkolnak előző lakhelyemen, mint Budapesten. Persze az igazsághoz hozzátartozik mindennek a kontextusa is. A gyilkosságok szinte mind a feketék körében történnek. Szülőhelyem, Louisiana azért a legerőszakosabb Amerikában, mert nagyvárosai – főleg New Orleans – hatalmas fekete közösségeknek ad otthont, amelyek sokkal erőszakosabbak, mint bármilyen más csoport Amerikában.

Akárhogy is, ez 2023 Amerikája. Mi, amerikaiak kétségbe vagyunk esve, erőszakosak vagyunk, drogozunk, de mégis annyira biztosak vagyunk az életmódunkban, hogy a kormányunk dollármilliókat költ arra, hogy diszfunkcionális megoldásainkat terjessze a világon.

Tom McTague arra is rámutat, hogy idén már 130 tömeges lövöldözés volt Amerikában. 2022-ben 647 tömeges lövöldözés volt, 2021-ben 690. Ma ez Amerikában normális. Szidhatod persze a laza fegyvertartási szabályokat, és ez bizonyára része a problémának. De a fegyvertartási szabályok mindig lazák voltak Amerikában, mégsem volt rendszeres a tömeges lövöldözés. Ilyesmi sosem történt. Sosem. Ezt az őrületet valami több okozza annál, minthogy könnyű fegyvert szerezni.

Nashville-ben egy nőből férfira váltó transznemű berontott egy keresztény iskolába, meggyilkolt hat embert, köztük három kilenc éves gyereket, mielőtt a rendőrség megölte őt. Jelenleg még nem ismerjük a motivációit, mert a rendőrség nem hajlandó nyilvánosságra hozni a manifesztóját – amit ő, a gyilkos, Audrey Hale hagyott hátra. Nem tudjuk, miért őrzi ennyire a rendőrség azt a manifesztót, de valószínűleg a hivatalos narratívát védelmezik így, ami szerint a transzneműek mindig áldozatok – többnyire keresztények áldozatai.

Az amerikai média azonnal eljátszotta a rá osztott szerepét, és bagatelizálta a transzneműség támadásban játszott szerepét (a transz online kultúra markáns jellemzője a keresztények elleni harag kifejeződése – ami mindenki másra is ráirányul, aki nem támogatja a transzneműséget). Sőt, a nemzeti és helyi média

Mielőtt eltemették a nashville-i áldozatokat, Joe Biden elnök kiadott egy közleményt, amiben megígérte, hogy beveti hatalmát a „transz erőszak járványa” ellen. Amiről beszélt, az a transzneműek elleni erőszak. Na most: nincs tömeges transzellenes erőszak. Megvizsgáltam az eseteket, amelyeket az LMBT emberi jogi csoportok transzellenes erőszaknak állítanak be. Nagyon kevés közülük az, amit gyűlölet-bűncselekménynek mondhatunk. Ezen áldozatok jó része utcai prostituált volt, ami az egyik legveszélyesebb tevékenység a világon. Senki sem érdemli meg, hogy meggyilkolják, de a Demokrata Párt és a média ezeket a haláleseteket arra használja fel, hogy egy LMBT-párti, keresztényellenes narratívát kreáljon.

A nashville-i gyilkosságok, valamint a médiának és az elnöknek a keresztények eme lemészárlására adott reakciója sok amerikai keresztény szemét nyitotta fel. Most már azt is tudjuk, hogy még a gyermekeink meggyilkolása sem elég, hogy megváltoztassa a hivatalos transzpárti narratívát. Láttuk ezt már 2020-ban is, amikor a George Floyd-zavargások sem tudták megroggyasztani a hivatalos BLM-párti narratívát. Amerika egy olyan ország, aminek a vezető elitje megköveteli, hogy hazugságban élj – és most a hazugságok forradalmát akarja terjeszteni világszerte.

Múlt héten New Yorkban vádat emeltek Donald Trump ellen, mivel a gyanú szerint illegálisan lefizette egy volt szeretőjét, egy pornósztárt, hogy az csöndben maradjon kettejük egykori kapcsolatát tekintve. Nem lennék meglepve, ha Trump bűnös volna ebben az ügyben. De azt is tudom, hogy ezek olyan vádak, amelyeket nagyon nehéz bizonyítani (a volt szenátor és alelnök-jelölt John Edwards visszaverte a hasonló vádakat 2011-ben). Még a Trumpot megvető jogászok is figyelmeztettek, hogy a New York-i vádak, amelyeket egy Soros György által támogatott kerületi ügyész hozott, gyengék.

Ugyanakkor a politikai súlyuk nagyon is erős. Még az olyan konzervatívok is, mint én, aki nem kedveli Trumpot és reméli, hogy 2024-ben a floridai kormányzó, Ron DeSantis lesz a republikánus elnökjelölt, felismeri, hogy a Trump elleni vádemelés azon elitnek a politikai lépése, ami azzal töltötte az ő elnökségi éveit, hogy megpróbálta tönkretenni őt.

A Tablet online magazinban – ami nem épp egy konzervatív lap – Jacob Siegel az év legfontosabb esszéjét publikálta nemrég, amiben arról ír, hogy az amerikai kormányzat, a nagyvállalatok és az amerikai uralkodó osztály más tagjai összefogtak, hogy

„Mint osztály, legfőbb vezérelvük az, hogy csak ők lehetnek hatalmon – írja Siegel. – Ha bármilyen másik csoport kerülne hatalomra, minden haladás és remény odalenne, valamint a fasizmus és barbarizmus sötét erői térnének vissza a földre. Míg technikailag még létezhet egy ellenzéki part az Egyesült Államokban, amikor utoljára próbált meg kormányozni, több éves puccsot szerveztek ellene. Valójában a kormányzó párt tekintélyének bármilyen kikezdése, ami az uralkodó osztály érdekét érinti, úgy lesz beállítva, mint a civilizációra leselkedő egzisztenciális veszély.”

Siegel azt írja, hogy az Egyesült Államokban egy új kormányzati rendszer születik, aminek egyértelműen fasiszta és totalitárius jellemzői vannak (ezek az ő szavai, nem az enyémek). És mégis, mondja ő, senki, aki meglátogatja Amerikát, nem állítaná, hogy az egy fasiszta vagy totalitárius állam. De azzá fog válni, mégpedig egy terapeutikus, technokrata módon. Azok látják ezt legtisztábban, akik volt kommunista országokból emigráltak Amerikába. Ők azok – magyarok, csehek, lengyelek, szlovákok, románok, oroszok és mások – akik pár éve először megnyomták a vészcsengőt. Írtam róluk egy könyvet, ez a Hazugság nélkül élni. Ők is küzdenek vele, hogy beazonosítsák pontosan, mit látnak, de érzik a csontjukban, hogy egyszer már megéltek ilyesmit.

A fiatal magyaroknak, akik idealizálják az Egyesült Államokat, akik ugyanazt akarják megvalósítani itt, ami kint van, szembe kell nézniük a valósággal. Amerika beteg és diszfunkcionális, és egy olyan elitosztály vezeti, ami saját népe ellen fordult. Kultúrharcot hirdetett azon amerikaiak ellen, akik konzervatívok, vallásosak, akik a természetes családban hisznek, vagy elutasítják a woke-izmust.  Az amerikai uralkodó osztály – a kormányzat, a nagyvállalatok, Hollywood és mások – kultúrharcot hirdetett ellened.

Nem hiszel nekem? Kérdezd meg az időseket, azokat, akik éltek a kommunizmus alatt. Ők már láttak ilyet.

Rod Dreher amerikai szerző, publicista a Danube Institute Network Projectjének igazgatója. Eddig két könyve jelent meg magyarul: a Szent Benedek válaszútján (2021) és a Hazugság nélkül élni (2022). Három gyermek édesapja. Csak feliratkozóknak szánt hírlevelét a roddreher.substack.com címen érhetik el. Vele készült utolsó interjúnk itt érhető el.