A forrásokról való tárgyalások során persze már szóba került, hogy ez nem tetszik az uniós döntnököknek, nyilván nem elvonatkoztatva a fülükbe sugdosó NGO-munkatársak, balos újságírók és politikusok „tanácsaitól”, ám arról nem szólt a fáma, hogy ennek apropóján rögvest meg is vonják a támogatást az egyetemistáktól, a fejlesztési pénzeket az iskoláktól.
De ha valami nyakatekert logikával meg is lehet magyarázni a döntést, a lényeg mégis az, hogy az ostor a magyarországi hallgatókon csattan. Márpedig ők aztán igazán nem tehetnek arról, milyen nézeteltérések alakultak ki az EU-val az elmúlt évtizedben, ahogy arról sem, milyen szerkezetben történik a fenntartói jogok gyakorlása az általuk látogatott intézményben. Erős túlzás, de mindez olyan, mintha egy üzleti tárgyalás során – sőt, a megegyezés után – az egyik fél a másik hozzátartozóinak megszorongatásával akarna előnyt kicsikarni magának. Jöhetnek a csűrések és csavarások, ez inkább maffiatempó, mintsem európai metódus.
A jogi megítéléshez tartozik, hogy az egész brüsszeli vita a jogállamisági eljárásról, az operatív programokról és a koronavírus-járvány után helyreállítási támogatásról alapvetően pénzügyi természetű, ahogy azt a 2020-as, még részben Angela Merkel által tető alá hozott nagy európai megegyezés is rögzítette. Akkor jutott arra az EU, hogy csak és kizárólag a közösség pénzügyi érdekei okán lehet bármilyen korlátozást érvényesíteni egy tagállammal szemben.