Csitt, Verhofstadt és Freund urak! – Brüsszelben „szedi áldozatait” a korrupció

Igen komoly válságba manőverezte magát az európai közösség, az egyetlen sikernek talán az tudható be, hogy nagy nehezen megszületett a megegyezés a magyar kormánnyal a nekünk járó uniós források megadásáról. Röviden és tömören ez szűrhető le a héten lezajlott uniós csúcs eseményeiből.

Csakhogy a részleteket áttekintve ennél jóval durvábban is fogalmazhatunk:

de már előtte morális okokra hivatkozva belekeverte magát egy (egyelőre bizonyosan) hatástalan szankciós hadakozásba, minden téren lefegyverezte magát Ukrajna érdekében, megszakítva minden kapcsolatot az olcsó energiahordozók tekintetében is az agresszor, ám a Nyugatot közvetlenül nem támadó Oroszországgal, miközben a fegyverkezéssel és az energiaárak alakulásával jól járó Egyesült Államokkal is összebalhézik. Ráadásul közösen és külön-külön is (az élen Németországgal) brutálisan eladósodik, a gázhiány és az infláció miatt egyre súlyosabb társadalmi krízissel is szembe kell néznie.

Igazán durva, hogy az EU vezetői, ha csak „brüsszeliül”, de mindezt még el is ismerik. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint jövőre Európában, 30 millió köbméternyi gázhiánnyal lehet számolni, további korrekciós megoldásokra van szükség, vagyis toldozni-foldozni kell a katasztrofális szankciós szisztémát. Míg Olaf Scholz német kancellár elmondása szerint „bízik abban”, hogy a párbeszéd révén javulást érhető el amerikai partnerekkel, Emmanuel Macron azt rótta fel a záró sajtótájékoztatón, hogy

A minap Joe Bident is megfenyegető francia elnök persze téved. Hiszen az Európai Bizottság és a Tanács az elmúlt egy-két évet például egy fantasztikus jogállamisági eljárás kidolgozásával, kölcsönök felvételével, a „renitensekkel” való szívózással, a pénzek Lengyel- és Magyarországtól való visszatartásával töltötte, továbbá bármiféle számítás, előrelátás és megfontolás nélkül hozta az újabb és újabb szankciókat, belehajszolva a kontinens amúgy is rogyadozó gazdaságát a totális bizonytalanságba és kiszolgáltatottságba. Azért ez nem semmi, Macron úr!

Az energiafüggőség „átépítése” ugyanakkor most az orosz csővezetékek helyett olyan, a természetet is sokkal inkább megterhelő útvonalak kialakításával zajlik Európa részéről, melyek másik végén Katar, Venezuela vagy éppen a saját hasznát kereső Egyesült Államok. Kétségtelene, innen szép nyerni!

S hogy mindezt tetézze, a jórészt kontraszelektált, lufihámozó, ideológiailag túlfűtött alakokból álló, emberi jogi és antikorrupciós tirádákat azonban előszeretettel tartó testület most saját romlottságával kénytelen szembenézni. Éppen akkor, amikor az apák szülési jogának elismerését már ugyan kiharcolta, de éppen készült valahogy betartani megint a magyaroknak.

Történt ugyanis, hogy az EP-alelnök Eva Kailit a belga rendőrség korrupció gyanúja miatt őrizetbe vette. Az ügyészség szerint a vesztegetők jelentős pénzösszegekkel és értékes ajándékokkal próbálták lefizetni az uniós parlament több magas rangú tagját, köztük a nevezett hölgyet. A rendőrség a razzia során mintegy 600 ezer eurónyi készpénzt, valamint mobiltelefonokat és számítógépeket foglalt le.

Sajtóértesülések szerint a politikus élettársa, Francesco Giorgi beismerő vallomást tett a belga nyomozó hatóság előtt. A botrányba keveredett politikus élettársának vallomásából kiderült, hogy a titkos bűnszervezet nemcsak a katariak, hanem a marokkóiak érdekét is szolgálta a kenőpénzért cserébe.

És még nincs vége! Miután pár napnyi óvatoskodás után az Európai Néppárt beleállt, és nekiment az ügyben Kaili pártjának, illetve a szociáldemokrata frakciónak, kiderült, a vádhatóság az Európai Néppárt görög politikusa, Maria Szpiraki mentelmi jogát is kikéri.

Még a német kancellár is úgy fogalmazott, az ügy nagyon komoly, megingathatja a demokráciába és a parlamentarizmusba vetett bizalmat.

Hát így. Itthon a baloldali pártokról derült ki, hogy többmilliárdos szubvenciót kaptak külföldről a kormány leváltását célzó kampányhoz, Brüsszelben pedig az épp foci vb-t szervező Katar költött el némi pénzt illegális imázs kampányra. Mindkét „kedvezményezett” előszeretettel kérte, sőt, kéri számon másokon, így a magyar kormányon az átláthatóságot és egyéb hangzatos elveket. A nap végén Magyarország megkaphatja végre a neki járó forrásokat, az EP pedig talán egy időre elcsendesedik a brüsszeli „mocsárban”.

A hazai baloldalnak pedig ugyanezt javasolnánk, csak nemzeti keretekben. Annyi a különbség, hogy míg az utóbbi esetben legfeljebb szavazókat veszítenek az érintett ellenzéki politikusok, az európai szint tényleg a közös jövőnkről is szól.

Nyitókép: Kenzo Tribouillard / AFP