Csodálatos középkori freskórészleteket fedeztek föl Keszthelyen

Nyitókép: Belső freskó részlete (fotó: Kerner Gábor)

A keszthelyi Szent Miklós-temetőkápolnában nemrég gyönyörű, 13-14. századi freskókat találtak a falkutatás során. A páratlan felfedezésről Nemessányi Klára Munkácsy Mihály-díjas festőrestaurátor-művésszel beszélgettünk, aki Boromisza Péterrel együtt a feltárás folyamatát végezte, és a feltárást irányította.

A kápolna rövid története

A kápolna történetéről szólva a restaurátor elmondja: a középkorban egy Szentmiklósszeg nevű falu vette körül a templomot. Az építésről nincsenek pontos adatok, 13. századi keletkezése feltételezhető. Az egyhajós kőtemplom megfelelt a szokványos formáknak. Ami különleges, esetünkben az, hogy az alaprajza nem változott meg jelentősen az elmúlt körülbelül 8 évszázad alatt.

falai részben állva maradtak. Romjaiból 1712-ben építették újjá, és a 18. században még egyszer renoválták. A szentély fölé harangtornyot emeltek. Ezt követően 1909-ben kapott csak teljes kifestést a templombelső, ekkor eklektikus-neoromán stílusú enyves dekoráció készült. 1915-ben újabb átalakításra volt szükség, amelynek apropóját az adta, hogy ide temették a keszthelyi születésű Vaszary Kolos esztergomi hercegprímást.

Már a külső falképek is különlegesek voltak

2000-ben a külső renoválásakor kerültek elő a kinti falképek. A freskók négy évig bedeszkázva várták a restaurálást, mivel erre fordítható pénze nem volt az egyháznak. „2004-ben a Nemzeti Kulturális Alapnál keletkezett maradék összegből tudtuk restaurálni a hat álló alakot ábrázoló freskókat, amelyekkel igazi ikonográfiai különlegességeket állítottunk a magyarországi gótikus falképek sorába.

a feltámadt Krisztus gazdagon díszített főpapi ornátusban áll előttünk, nem pedig mint Fájdalmas Krisztus, mezítelenül, vérző sebeivel a koporsójában állva. Lába sebhelyeiből a kezének sebhelyein át búzakalászok és szőlő ágazik szét, amely az oltáriszentség magától értetődően egyszerű és hátborzongatóan szép képi megfogalmazása” – mondja Nemessányi Klára.

Hozzátette: egy másik külső falképen Szent Bertalan még a mai ember horrorhoz szokott agyának is túl naturalisztikusan cipeli saját, vérszínű testén a saját lenyúzott bőrét, s még a nyúzókés is a kezében van. „Ezek az ábrázolások nem mindennapiak” – fogalmaz.

fotó: Kerner Gábor

A belső falképek meglepetéseket tartogattak

Idén újabb NKA-pályázat és Keszthely város önkormányzata segítségével tudták a 18 éve restaurált külső freskók állagvédelmét biztosítani, és a 22 éve feltárásra váró templombelsőben szunnyadó falképeket feltárni. A későbbi meszelések és vakolatok elfedték a falképeket és lassan feledésbe mentek.

A 20. század neoromán stílusú átalakítása teljesen eltakarta a középkori részleteket:

a nagy méretű ólmozott üvegablakok és a két kőkeretes ajtónyílás beépítése további roncsolással járt, tudjuk meg.

A romos állapotú freskós falakat az átalakítások előtt kalapácsütésekkel megszaggatták, hogy az új vakolat jobban tapadjon a sima felületre. A több rétegű, néhol 8-10 cm vastag vakolat alól feltárt freskóciklus képei összekalapált és alig látható állapotban kerültek elő. „A falakra zuzmók, algák telepedtek, az általuk okozott kár egy kemény átlátszatlan kéreg, amelyet fáradságos munkával tudtunk eltávolítani” – számol be a restaurátor a nehézségekről.

Megtudjuk, hogy a most feltárt freskók kiterjedése nagyjából 35 négyzetméter a 100 négyzetméteres felületű belső falakon, tehát a falképciklus harmada maradt restaurálható állapotban. Vannak meglepetést okozó részletek: a Krisztus élete falképciklus részeként valószínű, hogy a Krisztus megkísértése jelenet van ábrázolva, mellette Lázár feltámasztása, az utolsó vacsora, a sírba tétel, azután Krisztus feltámadása. „Ezek

és szerencsénkre sok olyan részletet őriztek meg, amelyek alapján szépen lehet majd helyreállítani a töredékesen megmaradt falképeket, és a festőműhely beazonosítása, elhelyezése is talán lehetségessé válik” – meséli a szakember.

fotó: Gyarmati András

Nemessányi Klára munka közben (fotó: Boromisza Péter)

Az igazi szenzáció a templom építésével egykorú festékréteg

Nemessányi Klára hangsúlyozza: „A legnagyobb meglepetés azonban az, hogy

Azt már 2000-ben megismerték, fűzi hozzá, hogy meddig állnak a középkori falak. Azt azonban nem tudhatják, hogy a középkori sekrestye pontosan hol állt, volt-e főúri vagy rendi temetkezés a templomtérben, amelyektől várható esetleg érdemleges sírlelet. „Számunkra ennél is fontosabb, pontosan hol húzódott a gótikus járószint, mert azt szeretnénk majd visszaállítani. Ezekre a kérdésekre választ adhat egy régészeti kutatás” – osztja meg a terveket.

A jövőre vonatkozva elmondja: „Mindenképpen szeretnénk az 1915-ben emelt karzatot elbontani, hiszen a legszebb állapotban maradt freskóinkat ez a késői építmény kettévágja, tömegével teljesen elfedi. A feltárással az első lépést tettük meg a helyreállítás felé:

arra, hogy a sérült és töredékes voltában is művészileg kimagaslóan értékes gótikus freskók esztétikai helyreállításával közkinccsé váljanak.”

Fotógalériánk:

fotó: Kerner Gábor

fotó: Kerner Gábor

fotó: Kerner Gábor

fotó: Kerner Gábor

fotó: Kerner Gábor

fotó: Molnár Borbála